A történet még a Barátság Művelődési Háznál is régebbi, mivel egy akkor Ságvári, most Liszt sétányon lévő pincében kezdődött, miközben a főtéren még csak alakult az épület. Aztán beköltöztek és harminc éven át, minden kedd délután zajlott az alkotás Dobákné Ani néni irányítása mellett.

 

Jöttek az egészen kis óvodások és volt, aki maradt érettségiig vagy még tovább. Paletta-növendékek közül került ki grafikus, építész, belsőépítész, stílus tanácsadó, iparművész, városi főkertész és koreográfus is, de a cél elsősorban nem a képzőművész szakma elsajátítása volt, hanem a komplex szépérzék, az érzékenység fejlesztése, a színek tisztelete, ismerete. Ha nem is foglalkozik mind a többszáz egykori palettás képzőművészettel, sokan közülük a mai napig alkotnak, kreatív szülőkként ülnek a gyerekeik mellé. Ha valaki azzal a céllal érkezett a szakkörbe, hogy szeretne ezen a vonalon továbbtanulni, akkor kőkeményen nekiálltak az alapoktól rajzolni tanulni, ábrázolást, geometriát, színelméletet. "Nagyon ki tudom magam húzni, amikor egy tanítványom százszázalékosan teljesít a felvételin" – idézi fel a tanárnő.

 

A foglalkozások témáját többnyire az irodalom, a népi kultúra, dalok és mesék, valamint a természeti formák adták, de ha a gyereknek ahhoz volt kedvük, kifesthették magukból a bánatukat vagy az örömüket is. Megismerkedtek a kollázs technikával, a selyemképpel, a pasztellel és az akvarellel, a tűzzománccal, a linometszettel és a batikkal is, ahol volt elég hely a forró viasszal dolgozni. Jól együttdolgozni igazán 5-6 kisgyerekkel lehet, és ez lenne a szakkör értelme, de előfordult, hogy a földön hasalva rajzoltak, mert nem volt már ülőhely.

 

Ha elindultak egy pályázaton, nyertek. Indiában például aranyérmet érdemelt egy, a Paletta szakkörben készült batikmunka. Egy másik alkalommal az évente megrendezett zánkai tárlatok legszebb műveit a Szépművészeti Múzeumban mutatták be, ahol a legjobbak között is a legfőbb díjat Ani néni egyik tanítványának batikolt alkotása kapta.

 

Százhalombattán sajnos már csak két tízemeletes - a Kodály sétány 2. és részben a 10. - lábazatán láthatók a Paletta Festő Szakkör több évtizedes falfestményei, amiket a lakók védtek meg a felújításkor. De többek között eltűnt a Kodály sétány 18. oldaláról az a festmény is, amit litván vendéggyerekek készítettek a nyolcvanas években. Akkoriban Kaunasszal is formálódott a testvérvárosi kapcsolat, a látogatást hamarosan viszonozták a battai gyerekek. A hírek szerint, a kaunasi művészeti iskolában még mindig őrzi kézjegyüket a Karinthy Frigyes Cirkusz című novellája alapján készült falfestmény.

 

Egy alkalommal nagy kirándulást tettek az Őrségben is, egy hétig bolyongtak a települések között. "Isteni szabad élet volt!" A Palettában elsajátított szemlélet egyik szép példája, hogy a gyerekek otthagyták a turistáknak szánt csecsebecséket, de helyiek útmutatását – és az erdőben cseréppel beszórt ösvényt – követve eljutottak egy igazi fazekasmesterhez, akitől gyönyörű kézműves munkákkal megpakolva tértek vissza. S ha már arra jártak és énekelni szeretnek, kipróbálták a jáki templom akusztikáját is.

 

A harminc év alatt számtalan szép élménnyel és alkotással gazdagodtak a gyerekek és vezetőjük is. Tavaly novemberben azonban fel kellett adnia a további tanítást. "Még sosem mondták, hogy érzékeny a szíve?" – kérdezte az orvos. "Ilyen összefüggésben még nem" – felelte Ani néni. A gyerekek százszázalékos energiát kívánnak, így az ő oktatásukat bizonytalan időre felfüggesztette, de az alkotást nem adta fel. Most épp az akrillal ismerkedik, ami szelídebb anyag a különböző vegyi anyagokat tartalmazó olajfestéknél, és közelebb áll kedvenc technikájához, az akvarellhez. Egy barátnője egyszer megkérdezte, mi lesz a sok szép képpel, ha ő már nem lesz. Ani néni egy pillanatra elbizonytalanodott, de hamar rájött, hogy nem a jövőnek alkot, hanem a jelennek, a maga örömére. És továbbra is énekel, hiszen 18 éve szervezi és irányítja a Városi Népdalkört. Igaz néha nehéz eljutni a BKK-ig, de a hölgytársak autóval hozzák-viszik, vigyáznak rá. Rendszeresen próbálnak, készülnek a majálisra és a május 25-i népdalos találkozóra.

 

A Paletta szakkör sem szűnt meg, csak átalakult. Szerdánként 16 órától az 5-ös teremben Poszpisek Márta grafikusművész várja a gyerekeket.