Mióta az eszem tudom, mindig valamilyen közösségben éltem és igyekeztem annak hasznos tagjává lenni. Egy idő után észrevettem, hogy amit mondok, amit teszek, vagy amire ösztökélem társaimat, többnyire jó irányba viszi a dolgokat. Persze ez nem jött csak úgy magától, kellettek hozzá kiváló általános és középiskolai tanáraim útmutatásai és egy olyan családi közeg, mely fogékonnyá tett arra, hogy jobbítani a dolgokon és tenni embertársaimért mindig érdemes.

 

Immár közel negyven éve töretlen a szakszervezeti tevékenységem. Végigjártam a ranglétra fokozatait különféle munkabizottságokban, mígnem több mint húsz évvel ezelőtt a Dunamenti Erőmű szakszervezeti elnöke lettem. Az erőművel közel 38 éves a kapcsolatom, így részese lehettem fénykorának és manapság megélhetem legnagyobb hullámvölgyét. Aktív részese voltam az első üzemi tanács /ÜT/ létrehozásának, melynek eredményeként elsőként lehettem annak elnöke egy, 1200 fős nagyvállalatnál. Szakszervezeti vezetőként és ÜT-elnökként komoly szerepet vállaltam a munkavállalók érdekvédelmében, különösen az energiaszektor privatizációjakor. Gyümölcsöző kapcsolatokat építettünk ki német, francia és belga szakszervezetekkel. Alapító tagja voltam az iparági önkéntes segélypénztárnak és nyugdíjpénztárnak, melyekben küldöttként, majd az utóbbiban igazgatótanácsi tagként is dolgoztam. Már évekkel uniós csatlakozásunk előtt megfigyelőként részt vehettem az erőmű tulajdonosának Európai Üzemi Tanácsában, majd ahogy a tulajdonosok változtak, úgy a Tractabel, Electrabel, SUEZ és GDF-SUEZ Üzemi Tanácsának is tagja lettem. Rengeteg tapasztalatot szereztem, melyeket sikerült hellyel-közzel jól hasznosítanom. Különféle módszereket ismerhettem meg a munkahelyek megvédésére, a munkahelyüket elvesztő munkavállalók támogatására, beleértve a megfelelő anyagiakkal való ellátásukat és helyzetbe hozásukat a munkaerőpiacon.

 

Ezeket a technikákat egyre gyakrabban kell alkalmaznunk, mert a dolgozói létszámunk egyre fogy, és ugyanez a tendencia jellemzi a szomszéd várat /MOL Dunai Finomító/ is. Százhalombatta két meghatározó foglalkoztatójáról van szó, de nem maradnak érintetlenül azok a vállalkozások sem, melyek működése nagymértékben függ az előbbiektől, illetve azok sem melyek a rendkívül rossz gazdasági és működési környezet miatt lehetetlenülnek el. Egyre több battai polgár veszti el munkahelyét, családok megélhetése kerül veszélybe. Nem nézhetjük ezt tétlenül, ezért erőinket új irányba kell csoportosítani, ami nem lehet más mint a munkahelyteremtés, Százhalombattán a százhalombattaiaknak. A munkahelyteremtés az egyik legfontosabb része a foglalkoztatáspolitikának, amely nem valósítható meg a város vezetésének, a városban működő munkáltatóknak és a munkavállalókat képviselő érdekvédelmi szervezeteknek a szoros együttműködése, valamint a megfelelő szakmai háttér biztosítása nélkül.

Szakszervezeti vezetőként azt hangsúlyozom, hogy a megoldás az összefogás erejében van. Az egyének nem, vagy csak korlátozottan képesek érdekeik megvédésére. Szükség van azokra a szervezetekre, amelyek megfelelő tudással és tapasztalattal állnak embertársaik megsegítésére. A legtöbbet akkor tehetjük érdekükben, ha felismerik ezt és bizalommal fordulnak hozzánk, a szervezetek pedig együttműködnek, jelen esetben legalább városi szinten.

 

Babják Béla

a DERt dolgozók szakszervezete elnöke,

az önkormányzat foglalkoztatás-politikai

munkacsoportjának külső tagja