Sportré - Vizi Csaba, kulcsfigura
2013-02-28 - Egykori versenyzőként, szakemberként, edzőként és sportszervezőként minden a vízhez köti. Részt vett az ország egyik legnívósabb utánpótlásbázisának számító százhalombattai úszó szakosztály megalapozásában, tanítványai nemzetközi sikereket értek el, Bodrogi Viktort két olimpiára kísérhette el. Tapasztalataival, ismereteivel mindhárom városi uszoda építésében közreműködött. Nélküle valószínűleg nem lenne ugyanaz Százhalombatta sportélete, de mára az egész magyar úszósportban hasznát veszik.
Ötödikes volt, amikor átadták a százhalombattai tanuszodát, Szalai Jánostól tanult úszni, és hamarosan versenyzői szintre jutott. A győri vízügyi szakközépiskolában szerzett víztechnikusi oklevelet, majd 1988-ban a Testnevelési Főiskolán úszóedzői diplomát. 1993-ban az úszószakosztály vezetőedzője, 1996-tól a Pest Megyei Úszó Szövetség elnöke, 2000-ben a Magyar Úszó Szövetség (MUSZ) elnökségi tagja lett. Főállásban a Városi Szabadidő Központ vízi létesítményei műszaki üzemeltetéséért felel. Edzői, sportszervezői eredményeit több városi és megyei díjjal ismerték el. 2010-ben az európai úszószövetség (LEN) kitüntetéssel jutalmazta a budapesti Eb szervezésében végzett munkáját.
 
- Néhány éve még azt mondta, szeretne további olimpikonokat kinevelni, de úgy tűnik, edzőként erre már nem lesz lehetősége, véglegesen sportmenedzser lett.
- Azt szoktam mondani, hogy valakinek ezt is csinálni kell. A magam bőrén tapasztaltam, milyen, ha az edző szervezi az utazást, a nevezést és neki kell előteremteni az ezekre szükséges pénzt is. A VUK tavaly hatodik helyen szerepelt az összesített pontversenyben. Minden esély megvan arra, hogy további olimpikonok kerüljenek ki innen, és ezért sportszervezőként is sokat tehetek.
 
- A sportdiplomácia sokban hasonlít a politikához. El tudja viselni az árnyoldalait?
- Ha velem minden rendben van, minek idegesítsem magam? Az az egy év, amit főállásban az úszó Eb szervezésével töltöttem, nagyon értékes tapasztalatokat nyújtott. Rengeteget tanultam Ruza József főtitkártól, Gyárfás Tamástól, Kiss Laci bácsitól. A gyakorlatban ott értettem meg például azt, mekkora jelentősége van az írásnak, vagyis annak, hogy mindent dokumentáljunk, meg, persze, a médiának. Ezek nélkül sajnos, semmi sem működik tökéletesen.
 
- Belülről hogyan látja a magyar úszósportot?
- A TAO nagyon negatívan érintette azokat az ágakat, amelyek nincsenek a kedvezményezett körben. Nemcsak azért, mert a potenciális szponzorok csak a látványsportokra költenek, hanem azért is, mert ezek ebből megengedhetik maguknak, hogy kiemelkedően vonzó feltételeket teremtsenek a gyerekeknek. Emiatt sokan elmennek focizni, kézizni például az úszás vagy az atlétika helyett. Most azonban úgy néz ki, hogy korrigál a kormány, támogatást kapnak a TAO-ból kirekedt sportágak, kiemelten az úszás, mint az egyik legeredményesebb hazai sportág.
 
- A százhalombattai úszás?
- Egyértelműen sikersztori onnantól, hogy felépült az első tanmedence, és lelkes szülők, Szalai Jancsi bácsi meg a többiek elkezdték szervezni a szakosztály alapjait egészen odáig, hogy Százhalombattán zajlanak a legjobban szervezett úszóversenyek. Mindehhez persze a lelkesedés, a szakértelem mellett nagyon kellett a város támogatása is. Az infrastruktúra kialakítása, karbantartása, ugyanis sokba kerül.
 
- Minden megvan ahhoz, hogy olimpikonok kerüljenek ki a VUK-ból?
- Egyedül a felsőoktatási intézmény hiányzik a városból. Napi négy-öt óra edzés mellett nem lehet még az iskolába is ingázni. Vérzik az ember szíve, ha 18-19 évesen, majdnem kész versenyzőként kell elengednie a tanítványát, de be kell látni, hogy lesz későbbi élete is, nemcsak úszóként kell helyt állnia, ahhoz pedig tanulásra van szükség. Egyébként országosan is problémának érzem ezt. Jó dolog, hogy a tehetséges úszóink kimehetnek az USA-ba tanulni, de április végére, az egyetemi bajnokságokra hozzák őket csúcsformába, nyáron pedig már nem villognak annyira. Itthon kellene megteremteni a legkedvezőbb feltételeket, és ez most elindult a debreceni egyetemen. Nagyon szorítok, hogy meg is valósuljon.
 
- Mire a legbüszkébb a sportpályafutásából?
- Elkísérni a versenyzőmet az olimpiára – ez a legcsodálatosabb érzés, de már az is örömmel és sikerélménnyel tölt el, hogy a régi "gyerekeim", akik ma huszonöt-harminc évesek, a mai napig vissza- és összejárnak, vagyis máig közösséget alkotnak. Óriási szakmai sikerként éltem meg a Budapesti Eb-t is. Rengeteg jó embert ismertem meg és rengeteget tanultam, amit a helyi sportéletben is kamatoztatok.
 
- Szokott még úszni?
- Mostanában újra bevonz a medence. Talán azért, mert régebben, edzőként elég volt napi öt-hat órát hallgatni a csobogást. Emellett kezdem érezni, hogy elmúltam húsz éves. Nincs baj, két kilométerrel rendbe lehet hozni. Mindenkinek ajánlom.
 
- A két kilométert?
- Az is elég, ha fél órát lebeg, leveszi a terhelést a gerincéről, kicsit átmozgatja magát.
 
- Kit ajánl a következő Sportréba?
- Bodrogi Viktort, akiről talán kevesen tudják, hogy az amerikai egyetemi tanulmányok után visszatért Battára, részt vesz a versenyzők felkészítésében és nemzetközi versenybírói pályafutás előtt áll.