- Hogyan fogadta az elismerést?

- Megtiszteltetetésnek vettem, hiszen városunkban gazdag a masters sportélet. Különösen jó érzéssel töltött el, hogy velem együtt Ádám fiam is a kitüntettek között volt a Happy Hands strandkézicsapat kapusaként, a díjamat pedig Hegedüs Róberttől, korábbi legsikeresebb tanítványomtól vehettem át, akivel ma is szoros a kapcsolatunk, együtt versenyzünk.

 

- A masters bajnoki címeket párosban és négyesben lapátolta össze. Csapatembernek vagy vezetőnek született?

- A civil életben és a sportban is csapatember vagyok, de mindig elöl ülök a hajóban.

 

- Min múlik, hogy ki irányít?

- Alapvető a ritmusérzék, a megfelelő csapásszám diktálása és, hogy a vezérevezős mennyire tudja átvinni a legénységre a saját elképzelését. Verseny előtt átbeszéljük a többiekkel a stratégiát, az erőbeosztást, azután irányítok. Nekem ez nem okoz nehézséget és általában jól sikerül.

 

- Rakusz Évával, Zsigmond Zsókával és Földházi Tiborral több, mint tíz éve veretlenek 200 méteren. Van olyan sporteredménye, amelyre különösen büszke?

- Óriási élmény volt számomra, amikor Hegével és Szegfű Norbival 2011-ben harmadikok lettünk a szegedi VB-n. Ötven felettiként nemcsak a hajónkból, de az egész mezőnyből "kilógtam", ráadásul a fiatalabb korosztály sokkal gyorsabb, mint az enyém. Ennek ellenére az első három hajó egy méteren belüli különbséggel ért a célba.

 

- Az idő bizony telik-múlik. Okoz néhány borús pillanatot az öregedés, vagy eszébe sem jut?

- Utóbbi! Azért, ha őszinte akarok lenni, nem ugyanaz az edzésteljesítményem, mint huszonöt éve. Nem terhelhető már ugyanúgy a szervezetem, kopik a sebességem, az állóképességem, de igyekszem karban tartani. Télen kondicionáló edzéseken van a hangsúly, és hetente legalább ötször úszom reggel. Ezerötszáz-kétezer méter a távom, de szeptember 1-jén csúnyán megsérültem a városi sárkányhajó-fesztiválon, ezért a gyógytornász javaslatára átmenetileg meg kell elégednem 1200-1300-zal. Tavasszal aztán beindul a kajakozás. Nyaranta evezéssel kezdődnek a napjaim, Hegével hatkor üdvözöljük az ébredező horgászokat, és legalább egy órát töltünk a Dunán. Mivel sokáig világos van, gyakran délután is edzünk. Ha a Magyar Bajnokság után az Eb-t vagy a VB-t is bevállaljuk, egészen augusztus végéig folytatjuk a felkészülést. Ha nem, maradnak a családi-baráti vízitúrák és a "kajakozgatás".

 

- A nagy hagyományokkal bíró DESE felszámolásakor főszerepet vállalt az értékmentésben, a Dunafüredi Vízisport Klub megalapításában. Az egyesület rövid idő alatt komoly utánpótlásbázissá nőtte ki magát. Milyennek látja a fejlődését?

- Töretlennek. Évek óta ötven-hatvan gyerek evez nálunk – attól függően, olimpiai év van-e. Ekkora hatással van rájuk, amit a tévében látnak! Minden évben több országos bajnoki címet nyerünk, korosztályos válogatottakkal, nemzetközi eredményekkel büszkélkedünk. Legutóbb Vass Peti párosban harmadik és ötödik helyet szerzett az ausztráliai ifjúsági olimpián. Őt is díjazták a sportgálán.

 

- Maga a sportág mennyire van a helyén?

- Évről évre változó. Jelenleg a férfi kajak szakág gyengélkedik egy kicsit, megszűntek a nagy műhelyek, a kis klubokban viszont nincs olyan éles verseny a sportolók között. Bízom benne, hogy a szövetség előbb-utóbb sikeresen oldja meg ezt a gondot.

 

- A városban mennyire számít megbecsült sportágnak a kajak?

- Erkölcsi elismerésben nincs hiány, anyagiakban nem dúskálunk. Mi is megéreztük a TAO negatív hatását, sok vállalkozás ugyanis érthetően csak a látványsportokra áldoz, mert anyagilag számukra kedvezőbb. Mi mindig feszes gazdálkodást folytattunk, beosztjuk, a javainkat, megteszünk mindent a sikerekért és igyekszünk láttatni az eredményeinket.

 

- Gondolt már arra, hogy komolyabb közéleti szerepet vállaljon?

- A politika nem nekem való. Gazdasági vezetőnek tartom magam.

 

- És ezek szerint meg is találja a számítását ezen a területen.

- A Győri Szeszgyár és Finomító Zrt. vezérigazgatója vagyok. Az elődöm, aki egyben a cég többségi tulajdonosa is, nagy gonddal választott utódot. Hónapokig egyeztettük az elveinket, elképzeléseinket. Két éve irányítom a céget, heti három napot Győrben, kettőt a budapesti irodában dolgozom. Élelmiszeripari, vegyipari és gyógyszeripari alapanyagokat állítunk elő, nyolcvan százalékban külföldre értékesítünk, sikeresek, nyereségesek vagyunk.

 

- Sikeres volt versenyzőként, edzőként, majd sportmenedzserként, sőt, immár masters versenyzőként is az. Irigylésre méltóan teljes a sportpályafutása és persze, nemcsak az. Ennyire szerencsés vagy ennyire tehetséges?

- Szerencsésnek tartom magam, és persze, kicsit megszállott is vagyok, tudom, hogy a sportban ez elengedhetetlen. A városban működő szinte valamennyi egyesületben megtalálhatók olyan, évek, évtizedek óta sikeres edzők, sportvezetők, akik szerelmesei saját sportáguknak, és megszállottak is egy kicsit.

 

- És melyikükről olvasna szívesen egy következő Sportréban?

- Vízi Csabát választanám, akiről kevesen tudják, hogy a ’80-as években a kajakosokat is edzette. Együtt jártunk a testnevelési főiskolára, ő az úszókkal folytatta a munkát, de a barátságunk azóta is megmaradt. Csaba nem indul a masters versenyeken, remélem elmondja miért.