Mózesné Ádám Anna, az édesanya az orvosi számítások alapján szentestére várta a kisbabát, de végül az ünnepek – igaz izgalomban és kétnaponta megfigyelésekkel tarkítva – eseménytelenül teltek. Január másodikán reggelre beszéltek meg találkozót a szülésszel. Némi nógatás, és nyolcórás, gumilabdával és derékmasszázzsal dúsított vajúdás után végre kezükben tarthatták Pannát.

 

Mózes Attila, az édesapa, az Arany János gimnázium matematika-fizikatanára kihasználja a gyermek születésekor járó öt "apanapot", amit elvileg azért kap, hogy a hivatalos ügyeket intézhesse, gyakorlatilag azonban, az ahhoz szükséges papírok csak hetek múlva fognak megérkezni a postán. Úgyhogy addig is együtt van a hölgyekkel, segít a feleségének, ismerkedik a kislányával. Ahogy első gyermeküknél, a most négy éves Andrisnál, úgy Pannánál is apa feladata a fürdetés. Az egész napos távollét után így biztosít magának tartalmas együttlétet a kicsikkel.

 

A fiatal szülők még most csodálkoznak rá, hogy máris mennyire különböznek a testvérek. Andris sokat sírt, keveset evett, nagyon igényelte a társaságot, ahogy a mai napig is. Panna nyugodt, hamar ráállt, hogy három óránként 120 gramm anyatejet szopik, utána nagyokat alszik. Éjszaka is mindössze kétszer kel fel.

 

Amíg Panna anyukája pocakjában volt, Andris nem nagyon értette a helyzetet, és nem is volt benne biztos, hogy akar-e kistesót. De már a kórházban el volt ragadtatva és nagyon élvezi a babát. Szeretgeti, büszkén meséli, hogy megsimogathatta az arcát. Az addig kizárólagos figyelmet kapó kisfiúnak kishúga ajándékot is hozott születésekor, így a barátkozás még könnyebben indult.

 

Miközben a szüléstől és az első hetek izgalmaitól még fáradt Anna egyelőre örül, hogy aggodalmával ellentétben, sokkal csendesebben és nyugodtabban indul az élet Pannával, Attila már a következő gyereket tervezgeti.