Gyermekkoromban, egy másik városban, egy másik évezredben óvodába menet mindig meg kellett állnunk egy kert előtt. Lenyűgözött és gyakran látom még most is magam előtt azt a kertet. Buja növényzet, fura figurák, kövek és törpék.

Ugyan törpék nélkül, de ugyanezt az érzést váltotta ki belőlem a Hága László u. 5. számú ház körül kialakított, több részből álló kert is. Most, hogy a levelek lehullottak még inkább szembetűnő, hogy itt nem a megszokott városi telepítésű kertről van szó.

A már látványos kertecske hét éve alakulgat, fejlődik, szépül, köszönhető ez Vértesi Jánosné, Évikének és Mogyorósi Mihályné, Borikának. Vértesi Jánosné hét éve költözött Vácról Százhalombattára a fia után és rögtön hozott is magával néhány facsemetét. A kert kialakítását ő kezdte, akkor még a háztömb mellett. Mogyorósi Mihálynéban, aki hat éve költözött vissza a városba, hamar partnerre talált. Mindketten szenvedélyes természetszeretők és nagy lelkesedéssel fejlesztik, gondozzák a ház körül kialakított pihenő kertet. Minden szükséges anyagot, a kavicsokat, a szikladarabokat, az érdekes formájú farönköket, a földet maguk gyűjtötték össze a város vadregényes részein. Úgy érzik, munkájukat szeretik a házban lakók, hiszen sokan segítenek nekik, gyakran kapnak virágpalántákat is. Sőt még a Szákom is támogatja munkájukat. A virágos város pályázaton nem indultak még, mert nekik az okoz örömet, hogy csinosítgatják, és hogy mindenki a csodájára jár ennek a kis elvarázsolt kertecskének.