A házaspár fiatalon - 18, illetve 23 évesen – döntött úgy, hogy összekötik életüket, és jóban-rosszban kitartanak egymás mellett. Az esküvőjüket 1962-ben a Szent István Bazilikában tartották, nászútjukat pedig Mátraszentimrén töltötték. Pestről aztán egy évre Salgótarjánba költöztek, majd rövid időre újra visszatértek a fővárosba, ahol a szülőkkel szerény körülmények között, de annál nagyobb boldogságban éltek. Nem sokkal később megszületett első gyermekük, Gábor, akivel már szűkösnek bizonyult a családi fészek. János akkor a kőbányai fűtőerőműnél dolgozott, és tudomást szerzett arról, hogy Százhalombattán lakáshoz és munkához juthat. Így költöztek ide 1967-ben. Második gyermekük, Adrien már itt született. A család azóta persze jelentősen kibővült, hiszen öt fiú unokával is büszkélkedhetnek. Nyugdíjas éveiket szeretetben, békességben, boldogságban töltik. Mindketten tesznek-vesznek, felkeresik a városi rendezvényeket is. János szinte nap, mint nap a telkükön foglalatoskodik, focimeccsekre jár, felesége pedig süt-főz és rendben tartja a háztartást. Mint mondták, fél évszázados boldogságuk alapja az egymás iránti megbecsülés, a tisztelet és a feltétel nélküli szeretet.