25 éves a „Matrica” Múzeum - Múlt, jelen, jövő szolgálatában
2012-11-20 - Százhalombatta rendkívül gazdag történelmi örökséggel rendelkezik, hiszen az emberi kultúra emlékei már a vas- és a bronzkorból fellelhetők. Az elmúlt száz évben feltárt és begyűjtött tárgyi és írásos emlékeket a „Matrica” Múzeum őrzi.
Az intézmény a nevét a város területén az I-IV. században virágzó római kori településről - Matrica (mátrika) - kapta. Létrejöttét Ferenczi Illés egykori tanácselnök-helyettes kezdeményezte az építkezések során előkerült régészeti leletek megmentése érdekében. Ő hívta a városba 1984-ben dr. Poroszlai Ildikó régész, muzeológust, akivel közösen indították el a múzeumalapítást a "Matrica" Honismereti Szakkör leletanyagára alapozva. Az 1987-ben megnyitott "Matrica" Múzeumot a Művelődési Minisztérium 1988-ban városi, majd ’89-ben tájmúzeummá nyilvánította.
 
Az intézmény egy XIX. századi kúriában kapott helyet. Az épületet 2005-2007-ben Százhalombatta Város Önkormányzata felújította és korszerűsítette.
 
Az állandó kiállítás a bronzkori-vaskori földvár, a római kori tábor, a középkor, a szerbek betelepülésének írott és tárgyi emlékeit mutatja be, valamint a XIX-XX. század helyi néprajzi anyagát. Az időszaki kiállítások témái változók, gyakori a kortárs magyar képzőművészet.
 
A kis helytörténeti gyűjteményből kinőtt tájmúzeumot ma Európa-szerte olyan intézményként ismerik, ahol a tudományos kutatás és leletmentés mellett komoly közművelődési és múzeumpedagógiai tevékenység is folyik. A kiállításokhoz tudományos és ismeretterjesztő előadások, múzeumpedagógiai órák, játszóházak, kézműves foglalkozások kapcsolódnak. A "Matrica" Múzeum 1997-ben elnyerte az "Év Múzeuma" címet, Százhalombatta 1999-ben "Múzeumpártoló Önkormányzat" elismerést kapott. 2004-ben a Pest Megyei Közgyűlés emlékérmét, 2009-ben az Oktatási és Kulturális Minisztérium Közgyűjteményi Főosztályának különdíját nyerte el a "Matrica" Múzeum.
 
- Milyennek találta az intézményt, amikor a munkatársa lett?
- Dr. Poroszlai Ildikó jó barátnőm volt. Mindketten a bronzkori Vatya kultúrát kutattuk, amelynek itt, Százhalombattán jelentős lelőhelye van. Ildi többször hívott ásni még egyetemista koromban. Később rájött, hogy a nagyon értékes és komplex régészeti lelőhelyet csak akkor tudja nemzetközi szinten elismertetni, ha ehhez megfelelő munkatársat talál. Én akkoriban az MTA Régészeti Intézetében dolgoztam a nemzetközi ásatások koordinátoraként. Elsősorban azért döntöttem Százhalombatta mellett, mert végre a saját kutatási területemmel foglalkozhattam, méghozzá magas színvonalon. Idővel persze, különösen a Régészeti Park megnyitása után, egyre több közművelődési feladatot is vállalnom kellett.
 
- Az akkor ötven éves alapító igazgató halála 2005-ben sokkolta a kollektívát. Az intézmény átvételével nyilván még inkább el kellett szakadnia a tudományos munkától.
- Az első három évben valóban egy percem sem jutott rá. Persze, azóta is komoly a vívódásom, hiszen az intézmény sikeres működtetése és a kutatás egyformán fontos számomra.
 
Annak idején készültem a múzeum és a Régészeti Park átvételére, mivel Ildivel sokat beszélgettünk arról, hogy országos feladatokat vállalna a muzeológia területén. Támogattam, hiszen volt akkora tapasztalata, olyan lendülete, amely alkalmassá tette volna a kívánt változások véghezvitelére. A múzeumok 98 százaléka XIX. századi, klasszikus, poros, csendes Csipkerózsika álomban szendergett és szendereg ma is. A jelenleg életbe lépő kormányzati intézkedések egyik célja éppen az, hogy felébredjenek ebből az állapotból, az átszervezés azonban borzasztóan fájdalmas. Ildinek az volt a célja, hogy felkészítse a muzeológus szakmát, előkészítse az országos reformot. Óriási veszteség, hogy erre már nem volt ideje.
 
- Mi a lényege ennek az átszervezésnek, és hogyan érinti a "Matrica" Múzeumot?
- A hatvanas évek elején létrejött megyei múzeumi hálózatot felbontja a kormány, és a helyi múzeumok – jóval alacsonyabb és várhatóan csökkenő állami támogatás mellett - a helyi közösségek fenntartásába kerülnek. A települések döntő többségében nem kérdés a gyűjtemények létjogosultsága, de úgy vélem, a mi múzeumunk ezúttal is meghaladta a korát, mert évtizedekkel ezelőtt felismerte: muszáj megszólítani és kiszolgálni a helyi társadalmat, hiszen nem önmagunkért, nem is a kizárólag tudomány szent oltáráért, hanem értük vagyunk.
 
- Milyen elképzelésekkel látott neki a "Matrica" Múzeum és a Régészeti Park irányításának?
- Semmin sem akartam változtatni, hiszen Ildi mindig a jövőt építette, de kerestem, mit tehetnék hozzá én a terveihez. Úgy gondoltam, elsősorban a parkot kellene fejleszteni. A sánchegyből, az érdi és battai téglagyári völgyekből és a halomsírokból ötvenhektáros történelmi tájat lehetne létrehozni, ahol akár a hagyományos mezőgazdaságot, egyéb tradicionális termelési ágakat is be lehetne mutatni. Ennek elengedhetetlen része a fogadóépület létrehozása és a legnagyobb méretű halomsír parkhoz csatolása, amelyek Ildi céljai közt is szerepeltek. A gazdasági válság azután legalábbis átütemezte ezeket az elképzeléseket, az élet azonban más lehetőséget nyitott, amelyeket törekedtem megragadni.
 
Amikor a fenntartó a művészeti iskola elköltöztetéséről döntött, sikerült meggyőzni a képviselőket, hogy az egész kúriaépületet birtokba vehessük, hiszen az addigi helyünket régen kinőttük. A város támogatásának köszönhetően 2007 óta gyönyörűen felújított épületben, XXI. századi körülmények között fogadjuk a látogatókat. Fontosnak tartjuk, hogy ezt a felbecsülhetetlen értéket minél többen magukénak érezzék a városban, és a "Matrica" Múzeum valódi közösségi térként funkcionáljon.
 
- Az egész jubileumi évet igyekeztek különlegessé tenni, a hivatalos ünnepségre azonban november 26-án kerül sor. Mivel lepik meg a születésnapi vendégeket?
- Mindenkit ajándékkal várunk, aki bekapcsolódott a 25 nap, 25 kérdés elnevezésű játékunkba, amit a Rádió6-ban, a Halom TV-ben és a honlapunkon hirdettünk meg. Az interaktív délután keretében kivételesen még a hétpecsétes lakattal őrzött raktárakba is bejuthatnak a látogatók, és nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is alkotásra, kézműves foglalkozásra hívjuk. Az ünnepi köszöntőkre Vezér Mihály polgármestert és Takács Pétert, a BKK nyugalmazott igazgatóját kértük fel, de kerekasztal-beszélgetés keretében több olyan személyiség is feleleveníti a múltat, aki fontos szerepet töltött be az intézmény életében. Emellett természetesen sok finomsággal és meglepetés koncerttel is készülünk. Azt szeretnénk, ha mindenkivel együtt ünnepelhetnénk, aki kötődik a múzeumhoz, kíváncsi rá, vagy csak szeretne jó társaságban eltölteni egy kellemes délutánt.