A sors kegyes volt hozzá – burokban született, ahogy könyvében is írta -, szépen, csendben ment el. Mindenszentekre időzítette végleges távozását, amikor amúgy is halottainkra emlékezünk. Író nem írhatott volna hatásosabb forgatókönyvet egy közel évszázadnyi élet csattanójára, ám még ezt is tovább cifrázta. Lányát a nyáron Amerikába szólította munkája, de mielőtt elutazott volna, legyengült 94 éves édesapja lelkére kötötte, nehogy "rendetlenkedjen" amíg haza nem tér. Az örökifjú színművész, aki mindig pajkosságon törte a fejét, megígérte: "Nyugodj meg kislányom, megvárlak." Három hónap után, egy októberi hétfőn végre megölelhették egymást, de szombaton Laci bácsi kórházba került, és másnap végleg lehunyta szemét. Mintha saját halálát is megrendezte volna, miként annyi fordulatos hangjátékot. Nemrég még az volt a vágya, hogy rendhagyó irodalmi órákat tartson az érdi és százhalombattai iskolákban. Hogyan tudott még túl a kilencvenen is ilyen fiatalosan verseket mondani? Szerette a fiatalokat.

 "A haza, a család számomra a legfontosabb – nyilatkozta nemrég megjelent verses lemezén, amelyen Pitti Katalin és Szóka Júlia is énekel hazáról, szerelemről. Költőink, zeneszerzőink olyan szépen megfogalmazták gondolataikat, érzéseiket, amelyek bennünk is élnek. A hazaszeretet, a szerelem örök érvényű érzések, ezek nélkül nem lehet élni!"