Amikor az augusztusi napok csak úgy röpködnek és már a vége felé járunk a nyárnak, mindig egyfajta melankólia, elvesztés érzése tör ránk. Jön a bölcsőde, óvoda, iskola kezdése.
Aki nem járt bölcsibe, annak fájdalmas is lehet az óvodába szoktatás. Elszakadásként éli meg mama és baba egyaránt. Néha minket, anyákat jobban megvisel, mint a kicsit. Gyakran toporognak a friss bölcsisek, óvisok mamái a bejárat előtt, könnyeiket törölgetve.
A gyerekek különbözőek. Van, aki vidáman búcsút int, és csak három-négy hét múlva kezd el lázadni, amikor rájön, hogy ez a vicces hely, ez a második otthona lesz, kötelezettségekkel. Néha a sírós gyermek azonnal megnyugszik, ahogy az édesanya eltűnik az ajtóból. De akad olyan kicsi is, aki szomorú, és tényleg anyja elvesztéseként éli meg az első bölcsődei, óvodai heteket.
Sajnos kisfiamat is úgy kellett kiszedni a kezeim közül a bölcsődei beszoktatásnál, miközben majd megszakadt a szívem. Miután kiléptem az ajtón otthagyva őt, nem bírtam tovább, zokogtam. Úgy éreztem "visszamegyek érte, átölelem és soha többé nem engedem el!". De ahogy múltak a napok végül szépen beszokott, reggelenként még néha fájdalmas az elválás, de végül is jól érzi magát a bölcsiben."
"Ne hagyj el!":
Amikor egy szeretett személy nincs jelen, és a gyermek túl fiatal még ahhoz, hogy ezt megértse, az nagyon fájdalmas élmény lehet a számára. Mivel az agyuk éretlen, nem fogják fel mit jelent az idő, ha azt mondjuk "majd jövök érted". A gyermeknek, akinek hiányzik a mamája, nem mondhatjuk egyszerűen azt, hogy "Figyelj, ne érezd azt, amit érzel!", bár a felnőttek gyakran közvetítenek ilyesfajta üzeneteket a kisgyermekek felé. Amikor elszakítunk egy zaklatott gyermeket a szülőtől, és arra biztatjuk, hogy "ne légy buta", teljes mértékben alábecsüljük a testében és agyában létrejövő nagymértékű hormonális reakciók hatását. Az elválás ugyanolyan fájdalmas egy gyereknek, mint a fizikai fájdalom. Ugyanazok az agyi területek aktiválódnak, mint amikor fizikai fájdalmat érez. A gyermek nem rosszalkodik, amikor beléd kapaszkodik, hanem veszélyben érzi magát és támaszra van szüksége. Ha sírni hagyjuk, azzal azt tanulja meg, hogy pont akkor hagyják őt cserben, amikor segítségre lenne szüksége.
"Mit tegyek, hogy könnyebb legyen az elválás?"
1. A legjobb, ha nem menekülsz el gyorsan, amikor a gyermek azt ordítja, hogy maradj. Azzal, hogy elrohansz, a dolgok sokkal rosszabbra fordulnak, mert gyermeked stresszvegyületeinek és stresszhormonjainak szintje az egekbe szökik.
2. Próbáld tartalmasan eltölteni az időt, mielőtt otthagynád. Szorítsd magadhoz. Ez aktiválni fogja az oxitocint és az opioidokat az agyában, s ettől megnyugszik. Ez azt is jelenti, hogy "Rád talál", mielőtt "elveszítene". Amikor elmész, a gyermeked emlékeiben egy mosolygós, nyugodt, vigaszt nyújtó édesanya marad, nem pedig, aki gyorsan elrohan.
3. Aktiváld a gyermek "kereső" rendszerét például azzal, hogy megmutatod neki a játékokat, és arra buzdítod, hogy kezdje felfedezni a dolgokat.
4. "Mami elment, de biztonságban vagyok!" Ha nincs más választásunk, akkor olyan személyre hagyjuk gyermekünket, akit a gyermek ismer, aki szívesen ölbe veszi őt, s a figyelemelterelés módszerével nyugtatja meg. Olyan emberre, aki tudja, gyermekünk segítségre szorul ahhoz, hogy feldolgozza a mamától és papától való elszakadást. Tudja, hogy a sok-sok melegség, érzelmi odafordulás és ölelés megakadályozza a szerettei távolléte miatt bekövetkező káros agyi folyamatokat. Szükségszerű, hogy gyermeked ismerős karok öleljék át, amikor Te nem vagy ott.
5. Osonj el szép csendben, tudván, hogy mielőtt elmész, megtettél mindent, hogy a gyermek megnyugodjon.
6. Ha a gyermek újra meg újra izgatottá válik, amikor otthagyod, adjál oda neki valamit, ami rád emlékezteti, például egy sálat az illatoddal vagy egy játékot, puha plüssmacit stb.
7. "Nem kényesztetem el, ha állandóan belém kapaszkodik?" Ha Te együttérzéssel és türelemmel reagálsz a "kapaszkodós" stádiumban, az óriási befektetést jelent gyermeked függetlenségi képességeit illetően a későbbi életkorokra nézve. Ha minden egyes alkalommal, amikor kapaszkodni vágyott, az öledbe vetted és ott tartottad őt, akkor gyermeked egyre nagyobb biztonságban fogja érezni magát a világban. Amint tovább fejlődik, természetesen eljut oda, hogy egyre hosszabb időre "fordul el" tőled, hogy felfedezze a világot. Nagyszerűen fogja érezni magát, amikor egyre hosszabb időt tölt a szülőtől távol a barátaival, miközben tudja, hogy Te mindig ott vagy a számára biztos háttérként, ahova mindig visszatérhet, hogy feltöltődjön érzelmileg, mielőtt újra elmenne.
Dr. Benedek László
(gyermekorvos)
Szedmák Csilla
( anyuka)
Forrás:
- Margot Sunderland: "Okosan nevelni tudni kell"