Kislánykoromban úgy gondoltam, hogy 20 évesen hozzámegyek álmaim hercegéhez, lesz egy szép kis lakásunk, aztán 23 évesen Anya leszek. Hát ez nem így történt! Teltek-múltak az évek, először végezzem el a főiskolát, aztán dolgozzak egy kicsit, stb. Jöttek a kifogások, miért ne legyen még gyerekem, pedig már régóta vágytam rá. Aztán egy napon arra eszméltem, hogy itt állok 29 évesen, a párommal nyögjük kis panelünk hitelét és még csak férjhez sem mentem. Szép kilátások!

 

Persze az ember elkezd gondolkodni, hogy mikor van itt az ideje a gyermekvállalásnak és rájövünk, hogy sohasem érkezik el a megfelelő időpont. Akkor és ott tények elé állítottam a párom: Babát szeretnék! "Életem értelme" már sorolta is az ellenérveket, de a következő pillanatban már ott is találta magát többi sorstársa között, akik a spermavizsgálaton izgulva várták az eredményt. Persze roppant büszke volt magára, amikor kiemelkedő minőségű eredményt produkált, majdnem be is lett kereteztetve a falra. Szóval úgy gondoltam, ha már babát szeretnénk, legyünk mind a ketten kivizsgálva. Vérvizsgálat, peteérés vizsgálat stb. Hát voltak érdekes dolgok, persze mindent az anyaság oltárán. Kiderült, hogy cukorproblémáim miatt nehezen eshetek teherbe. Ezért rettegtem minden menstruáció előtt? Megterveztem mindent, mikor van az ovuláció, mikor lehet a legkönnyebben teherbe esni. Meg is lett az eredménye, a "nehéz teherbe esés" a következő hónapban be is következett. Mindig könnyen kiszámítható volt a menstruációs ciklusom, így amikor már két napja késett, rögtön rohantam a DM-be tesztet vásárolni, persze Édesem tudta nélkül. Párom aznap görbe estére készült a barátaival, már alig vártam, hogy kilépjen az ajtón, már rohantam is a mosdóba. Reszkető kézzel bontogattam a tesztet és vagy 20x elolvastam, hogy mit is kell csinálni. Nem is tudom, hogy maradtam életben, mert szerintem levegőt sem vettem, amíg meg nem jelent az eredményt. GYEREKÜNK LESZ!

 

Persze onnantól kezdve felgyorsultak az események. Jöttek az ultrahangok, jöttek a nehézségek, a szigorú fekvés, a magas cukor miatti diéta, az aggódás, hogy minden rendben legyen. Valahogy nem így képzeli el az ember. Aztán 2 és fél évvel ezelőtt megszületett kisfiunk, Levente! Azonnal tudtam, hogy örökre szeretni fogom. Félve vettem a karomba a csöpp kis csomagot.

 

Valahogy teljesen magától értetődő volt, hogy szoptatni szeretném, de azt se tudtam, hogyan fogjak hozzá. Hogyan kell tisztába rakni? Megfürdetni? Szerencsém volt a kórházban, segített egy kedves csecsemős nővér. Eljött a várva várt nap, hazamehettünk. Hideg tél lévén, nagykabátban – Levi bebugyolálva – léptünk ki a kórházi ajtón. Ok! És most hogyan tovább?

 

Sajnos, otthon folytatódott a kínlódás a szoptatásnál. Levi, mintha nem tudott volna "rám csatlakozni". Negyed órás kínlódás előzött meg minden etetést. Állandóan jöttek a kínzó kérdések! Most felébresszem enni, vagy inkább hagyjam szundikálni? Most miért sír, fáj a hasa? Most keveset evett, most sokat evett! Nem fogja visszahányni az anyatejet? Millió kérdés! Sikítani szerettem volna az aggodalomtól és a bizonytalanságtól. Miért nem ezeket tanultuk az iskolában? Mit érek most a differenciál- és integrálszámítással? "Szerintem" törvényileg kellene elrendelni, hogy minden anyuka mellé kell egy gyerekorvos vagy védőnő!

 

Aztán, ahogy szépen haladt az idő és Levi is "élve" maradt, mi is kinőttük a csecsemőkort. És a megannyi öröm és boldogság mellé, jöttek más gondok, más problémák. A 2 éves születésnapján volt először beteg, szerencsére megúsztuk antibiotikumok nélkül. Aztán bekerültünk a bölcsibe és mint a libikóka, egyszer fent, egyszer lent. Egy hét bölcsi, egy hét betegség.

 

Az első antibiotikumot akkor kaptuk, amikor abbahagytuk 27 hónaposan a szopit. Lázasan kutattam, hogy mit tegyek szülőként a gyerekemért, hogy megóvhassam a betegségektől. Szerencsére mindig érdekeltek az egészséggel kapcsolatos témák, a gyógynövények, illóolajok, homeopátia. A legkézenfekvőbb az interneten való böngészés volt. Csak tudjunk rajta kiigazodni, az egyik ezt mondja, a másik azt. Akkor most mit csináljak? Persze nem zaklathatom a gyerekorvosunkat minden percben a problémáimmal, a kérdéseimmel. Mit is kell csinálni, ha lázas a fiam? Az ember ilyenkor elkezd kutatni az emlékeiben, hogyan is tett ilyenkor az anyukája! Ülőfürdő, ez az! De az pontosan, mit is takar? Jó lett volna legalább egy mindent tudó könyv, ami segít a bajban. Akkor ötlött fel először bennem az az ötlet, hogy jó lenne segíteni a hozzám hasonló anyukáknak, akiket érdekelhet, hogy különböző helyzetekben mit is kell csinálni. De, hogy jövök én ahhoz, hogy tanácsot adjak másoknak? Egy egyszerű anyuka vagyok, műszaki diplomával, szóval lövésem sincs a gyógyításról. De nem hagyott nyugton az ötlet. Gyerekkorom óta olvasok gyógyítással kapcsolatos könyveket és ha vissza forgathatnám az idő kerekét, talán megkockáztatnám az orvosi pályát, kiegészítve természetes gyógymódokkal.

 

Felmerült bennem az a gondolat, hogy ha pl. egy gyerekorvos átnézné az írásaimat és kijavítaná, talán megmerném kockáztatni a cikkek megírását. Így is történt e-mailt írtam gyermekorvosunknak Dr. Benedek Lászlónak. Ezernyi teendője mellett nagyon kedvesen még a hóbortos ötleteimben is hajlandó segíteni. Ezen felbuzdulva további szakértőket is szeretnék felkérni, hogy közösen megoldásokat tudjunk ajánlani a hozzám hasonló, hiányos ismeretű Anyukáknak. A legkülönbözőbb témákat szeretném egy kicsit kivesézni pl: láz, nátha, influenza. Hogyan tudjuk megerősíteni a gyerekünk immunrendszerét? Mit csináljunk, ha beteg a csöppségünk? Bárányhimlő, skarlát, mumpsz! Egészséges táplálkozás! Fitymaszűkület, hisztik, sírások, homeopátia, illóolajok stb.

 

A témák írásai 1-2 hetente jelennének meg a bölcsődei faliújságon, vagy ahogy az időm engedi. Ha valaki szeretné megkapni az írásokat e-mailen is, kérdezni szeretne, vagy van valamilyen jó ötlete nyugodtan írhat a következő e-mail címre: kissegitsegnagybajokra@gmail.com igyekszem mihamarabb válaszolni rájuk.

 

Az első pillanattól szerelmes vagyok a gyermekembe. Vannak nehéz pillanatok, de mindent kárpótol, egy édes mosoly, egy önfeledt kacagás. Sokat kell még tanulnom, de minden erőmmel azon vagyok, hogy egészségesen neveljem testileg és lelkileg egyaránt, hogy aztán boldog ember váljék belőle.

Hasonló jókat, sok egészséget és örömteli, közös pillanatokat kívánok kis családotokkal együtt!

 

 

Dr. Benedek László

(gyermekorvos)

 

Szedmák Csilla

(Anyuka)