- A 70-es évek közepe óta folyt középfokú oktatás a városban esti és levelező tagozatokon, kezdetben vegyipari gépész, majd gimnáziumi és technikusképzés profilokban – idézi fel az előzményeket Mitták Ferenc, a Városi Tanács Művelődési-, Egészségügyi és Sportosztályának akkori vezető helyettese. Dr. Tüske László osztályvezetővel és az iskola első igazgatójával, Rupp Józseffel együtt ő felelt az új intézmény elindításáért.

 

Nappali tagozatos középfokú oktatási intézményre egyszerre több oldalról is jelentkezett az igény. A nagyvállalatoknak szakemberekre, a középiskoláskorba lépett gyerekeknek és szüleiknek helyi lehetőségre volt szükségük. A városvezetés pedig úgy gondolta, egy középiskola emeli a település rangját. Így lett az Ipari és Közgazdasági Szakközépiskola az 1985-ben induló ötéves városfejlesztési terv egyik legfontosabb beruházása. Támogatásért, különösen az anyagi háttér előteremtéséért az akkori tanácselnök, Szekeres József és helyettese, Ferenczi Illés tárgyaltak a megyei és állami szervek képviselőivel, ők egyengették a megvalósítás feltételeit.

 

Az új intézményben 1987. szeptember 1-jén csöngettek be először. Két osztályban – vegyipari gépész és számítástechnikai programozó szakon – 56 diák kezdte meg az első tanévet. A hatfős tantestületben Rupp József igazgató irányította a mindennapokat. Első munkatársai részben olyan helybeli tanárok lettek, akik ugyan egyetemi végzettséggel érkeztek a városba, de mindaddig általános iskolásokat oktattak. Mint például Fejes Ferencné, aki történelmet és magyart tanított, majd 1988-tól 1993-ig az igazgatóhelyettesi feladatokat is ellátta.

 

- Egy tanárnak kivételes lehetőség, hogy elindíthat egy iskolát – emlékezik vissza. Hozzám 1986-ban jutott el az információ, hogy középiskola nyílik Százhalombattán. Szép lett az épület, az aula akár egy szentély, a hiányosságok azután működés közben derültek ki. Ki kellett alakítani a klubot, a könyvtárat, később az irattárat. Korábban általános iskolásokat tanítottam, de akkora lendület volt bennem, amit nem elégített ki az ő tempójuk. Történelmet és magyart kezdtem oktatni, és már az első tanévben a vegyipari- és erőműgépész szakosok osztályfőnöke lettem. Ott több volt a fiú, ami erélyesebb fellépést kívánt.

 

Az iskola 1989. szeptember 21-én, Széchenyi István születésnapján vette fel új nevét. A tantestület arra törekedett, hogy a diákok mielőbb megismerjék a névadó életútját. "Széchenyi gyakorlatias, újító szellemű egyénisége méltó példakép a mindennapokhoz igazodó képzésben. Ugyanakkor volt bennem némi reváns-vágy is Kossuth miatt" – meséli a tanárnő.

 

Már akkor döntöttek arról is, hogy minden évben Széchenyi-napokat fognak tartani, és hogy legalább egyszer minden osztálynak el kell látogatnia a nagycenki kastélyba. Az aulában ma is olvasható az ösztönző mondat: "Kiművelt emberfők sokasága a nemzet igazi hatalma."

 

Az iskolavezetés szerette volna, hogy a diákok képzése ne legyen egyoldalú, már a kezdetekkor kapcsolatba léptek a Nemzeti Galériával, ahonnan rendszeresen hoztak kiállításokat.

 

1989-ben a közeli József Attila utca lakói ötvenezer forintot nyertek a városszépítő versenyen, amit felajánlottak a középiskolának. Ebből jött létre a Hitel Alapítvány, amihez később a szülők és az üzemek is csatlakoztak. A kiemelkedő teljesítményt nyújtó és példás magatartású tanulókat az összeg kamataiból díjazzák évente egyszer, a Széchenyi-napok keretében.