A jövőben gondolkodva
2012-09-04 -
Olvasva az új Köznevelési törvényt, sok korábbi gondolat erősödött meg bennem, amelyek a rendszeres mozgással kapcsolatosak. Huszonnyolc éve élek a városban, és ez idő alatt nagyon sok emlékem van, mint sportoló, edző és testnevelő tanár. Sok kiváló csapat és egyéni sportoló ért el itt kiemelkedő eredményeket, amelyekért a "Nemzeti Sportváros" címet is elnyerhette településünk. Ez a nagyszerű cím nemcsak büszkévé tesz, de azt gondolom, hogy sok mindenre kötelez is bennünket. Arra mindenképpen, hogy kiemelten kezeljük a város fiataljainak egészségi állapotát, amely a rendszeres testmozgás nélkül nem képzelhető el. A jelenlegi kormány, véleményem szerint nagyon helyesen, fokozatosan kötelezővé teszi a mindennapos testnevelés bevezetését az iskolákban. Szeptembertől az első, ötödik és a kilencedik évfolyamon, és jövőre már kétszer annyi tanulót érint majd.
 
Erre a nem kicsi feladatra városunknak is fel kell készülnie. Az új törvény gyermekek jogairól szóló része 3. bekezdésének b pontjában a következőképpen fogalmaz: "A nevelési és a nevelési-oktatási intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktassák, óvodai életrendjét, iskolai tanulmányi rendjét pihenőidő, szabadidő, testmozgás beépítésével, sportolási, étkezési lehetőség biztosításával életkorának és fejlettségének megfelelően alakítsák ki."
 
Fontos lenne, hogy az előbb leírt célok a gyerekek érdekében minél hatékonyabban valósuljanak meg. Azon iskolákban, ahol már évekkel ezelőtt bevezették a mindennapos testnevelést, tapasztalható volt a tanulók tanulmányi eredményének jelentős javulása, és sokkal kevesebbet hiányoztak a tanórákról betegségek miatt a rendszeresebb testmozgással. Sokkal jobban betartották a szabályokat, alig volt nyoma a szélsőséges viselkedésnek.
 
A sport sok mindenre megtanít például a nevelés területén is, amely a személyiségformálódás területén jelent egyértelmű irányokat. Az elmúlt években sokszor leírtam és elmondtam, hogy helyben az iskoláknak hasonló lehetőségekkel kell rendelkeznie a testnevelés területén is. Ennek érdekében nagyon fontos lenne, hogy az Arany János Általános Iskola és Gimnázium 860 tanulójának és az utánpótlás-nevelő labdás szakosztályoknak mielőbb megépüljön a tornacsarnok, amely megfelelő feltételeket biztosítana. Információim szerint lesz erre pályázati lehetőség a jövőben.
 
A város fiatalságának, a több ezer gyereknek az érdekében fontos lenne egy 5 éves ütemterv kidolgozása, amely éves lebontásban tartalmazza a megvalósítandó célokat.
 
Az alapos és részletes terv kidolgozásához egy szakmai csoport létrehozását tartanék szükségesnek, amelyet a közeljövőben kezdeményezni fogok. Bízva a képviselő-testület és a sportbizottság tagjainak előrelátásában és sportszeretetében, jó esélyt látok a célok megvalósulására.
 
Rengeteg ötlet összegződött már bennem, de több ember véleménye nagyobb sikert jelenthet. Sok sportszakosztályunk van, akik folyamatosan nevelik ki a tehetségeket, őket is be lehet kapcsolni a rendszerbe a szakemberek véleményére alapozva.
 
Abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy sok sportágat tanulhattam meg a labdajátékoktól kezdve az atlétikán keresztül a síelésig, amelyeket oktathatok a tanulóknak. Aki rendszeresen sportol, tudja, hogy milyen óriási élmény bármely mozgásformát gyakorolni. Az én gyerekkoromban még nem volt számítógép és Internet. Reggeltől estig sportoltunk, amely akkor teljesen természetes volt. Most már egy kicsit más a helyzet. Csábító órákon keresztül a számítógép előtt ülni és szinte alig mozogni, sportolni. Ennek a nyomait az iskolában mi, pedagógusok nagyon sokszor tapasztaljuk. A tanórákon fáradtak, ingerlékenyek a gyerekek, a koncentrálóképességük minimális, és ez a tanulmányi eredményükre is visszahat. Ezt a helyzetet kell megoldanunk együtt, közösen.
 
Azt vallom, hogy, amikor az időjárás megengedi, mindenképpen a szabad levegőn történő mozgás a legegészségesebb. Ehhez városi szinten javítani kell a feltételeken. A következőkben néhány példát szeretnék felsorolni.
 
A régi közkedvelt Sportparkot XXI. századi szinten felújítani, amelyet 3 iskola tanulói is tudnának használni a közelsége miatt. Óriási előnye, hogy tanítási időn túl a város lakossága is sportolhatna jobb körülmények között. Néhány térfigyelő kamera felszerelésével a rongálások is megakadályozhatók lennének.
 
Régóta beszélünk már a kerékpározás népszerűségéről. Nagyon jó lenne, ha kistérségi szemlélettel gondolkodva létrejönne Érd irányában a kerékpárút. Sajnos, ez nemcsak városunkon múlik, és ezért csak komoly országos pályázati lehetőség jelenthet reményt. Ezért próbáljuk rendbe tenni és fejleszteni városunk kerékpárhálózatát, amelyre mostanában voltak biztató kísérletek.
 
Gondolatindítónak leírtam néhány ötletet, és remélem, sokaknak az a véleménye, hogy kiemelten kell kezelnünk a fiatalság egészségének helyzetét a város teherbíró képességének függvényében.
 
Szabó Zoltán