Vajon ki viszonyul egészségesebben a létező világhoz, az-e, aki kipufogógázt okádó gépkocsiban száguldozza körbe, vagy az, aki naponta csak annyit ismer meg belőle, amennyit lábával bejárni, fülével hallani, szemével látni, kezével tapintani képes?

 

Lehet-e szeretni egy olyan világot, amiről már mindent tudunk? Mennyi tartozik ránk belőle? Mekkora részére lehetünk befolyással? Mennyi a miénk belőle?

 

Az Itt, ahol élünk sorozat a média és a közösségi portálok kapcsolat- és történéscsináló, szemkápráztatóan villódzó, látszólag örökké változó műanyagvalóságából visszarángat a megélhető valóságba és megmutatja, mi közünk van hozzá.

 

A harmadik kötet – Vándorévek – szerzője továbbra is Jankovits Márta, aki abban a szerencsés helyzetben van, hogy végtelenül erős gyökérrendszerrel, több száz éves történetekkel kapaszkodik a világba. Nem azért, mert alapvetően múltba révedő ember, nagyon is aktív szereplője a mának, legalábbis itt, ahol élünk, és neki ennyi éppen elég.

 

Hősei, történetei valahogyan mind ide, Százhalombattához kapcsolódnak, fiktív regényalakjaiban is tipikus óvárosi karakterekre ismerünk. Megszerkesztette a Falusi bíró kilenc helyi történetét, könyvet írt regényhősnőket elhomályosító nagyanyja megrendítően hétköznapi életéről (Forgószél), most pedig legújabb munkáját, a Vándorévek első részét veheti kezébe az olvasó. Míg a Forgószél a szerző családja anyai ágának történetét mutatja be, a Vándorévekből az apai ősöket ismerjük meg. Az első rész 1690-től 1795-ig, a második, kiadás alatti pedig 1951-ig, Jankovits Márta születésének évéig tart.

 

Az első kötetben sok a fikció. Az 1690-ben Zadar festői hegyei közül útnak induló Janes és Anica, valamint leszármazottaik életéből mindössze annyit őriz tényként a családi emlékezet, hogy Dalmáciából érkeztek az egykori Százhalomra és olajütéssel foglalkoztak. A könyv szereplőit a történelem kényszerhelyzetei, a biztonság és jobb élet utáni vágy, a szerelem, a család egyben tartása mozgatja. Egyszerűek a motivációik és egyszerű az életük is. Pakolnak, ha menni kell, fényt, meleget keresnek a hóviharban, bekötözik a sebeket és eltemetik a halottakat. Mégis azonosulunk velük és bele-beleborsózunk sorsuk fordulataiba. Elhisszük szépségüket, szilajságukat, megértjük, mire büszke kései utóduk, életük krónikása. Főként, mert ugyanerre lehetünk büszkék magunk is: hogy emberként megmaradtunk, dacára történelemnek, fátumnak, saját botlásainknak, és közünk van múlthoz, jelenhez, jövőhöz - itt, ahol élünk.

 

A sorozat folytatásaként már elkészült Jankovits Márta 1914 és 1956 között játszódó, ugyancsak valós történeten alapuló regénye, az Indulj hazafelé.

 

(Jankovits Márta: Vándorévek 1690-1795. Dalmáciától Százhalomig. 2012. Kiadó: Hírhalom Kft., Jován László)