Az Úr születését várakozás előzi meg, ami a hívő ortodoxok számára többhetes áldozatot, böjtölést, lelki felkészülést jelent, hogy méltón fogadhassák a nagy csodát, Krisztus születését. Szenteste előtt a ház gazdája szent igéket idézve szalmát szór szét a portáján, mivel Jézus születése után Mária is jászolba, szalmába fektette a kisdedet. Ezt hirdeti a gyermekek betlehemezése is, ami egyben lelki felkészülésüket is jelenti. Testben és lélekben megtisztulva mondhatja tiszta szívvel a szerb ember: "Hrisztosz szé rodi". A válasz pedig így szól: "Váisztinu, szé rodi". Krisztus megszületett, valóban, megszületett.

 

Dalibor atya örömmel újságolta, hogy egyre többen jelentkeznek felvételre a kicsi ortodox egyházközségbe Érdről, Ercsiből, Tárnokról és egyéb településekről, nemcsak szerbek, hanem románok, oroszok és ukránok is. Elmondta, a keresztelésre jelentkezőket is kéri, ne a felbuzdulás, hanem a megfontolt szándék vezérelje őket, mert nagy felelősséget vállal magára, aki keresztény embert nevel.

 

Hajdanán éjfélkor kezdődött a szentestei istentisztelet a görögkeleti templomokban, de ez manapság nehezen kivitelezhető. Az óvárosi templomban is a későesti órákban vette kezdetét a szertartás a gyermekek betlehemezésével. A lelkész a szertartás után tölgyfalevelekből kötött csokrokat, "bádnyákokat" nyújtott át híveinek a zsúfolásig telt templomban, amiket aztán meggyújtottak a templomkertben az angyali szóra gyülekező pásztorok emlékére. Utána forralt pálinkát, bort kínáltak, ami a böjt végét is jelezte. Méltósággal folyt le az istentisztelet az ünnep első napján, január 7-én is.

 

– Szaniszló –