- A szüleink a ’60-as években költöztek Százhalombattára, a húgommal mi már itt nőttünk fel. Egy 1969-ben készült fotóval tudom igazolni, hogy már bölcsődébe is a városban jártam. A képen szerepel a feleségem is, akivel idén ünnepeltük a 25. házassági évfordulónkat. A gyerekeink is itt járták az általános és a középiskolát. 18 éves fiam még a SZISZKI-ben tanul, 25 éves lányom már dolgozik. Az informatikában naponta változik minden, a magánéletem viszont stabil.

 

- Az ön korosztálya még nem számítógépek közé született.

- Híradástechnikai szakközépiskolába jártam, akkoriban kezdtek teret nyerni a számítógépek, ott találkoztam számítástechnikával először. ’84-ben a Dunamenti Erőműben kezdtem dolgozni, és munka mellett végeztem el informatikusi tanulmányaimat a SZÁMALK oktatási központjában. Ezt az oktatási intézményt azzal a céllal hozták létre, hogy a régiónk felzárkózzon a számítástechnika területén.

 

- Mennyire voltunk lemaradva a "nyugathoz" képest?

- Minimum tíz évvel. Addig nagyon kevés komoly technika jött be az országba. Ekkor kezdte váltani az orosz technológiát a nyugati. A korábbi bálterem nagyságú számítógépközpontokat felváltották a szobaméretűek. A ’90-es évektől tértünk aztán át a PC-kre. Ma pedig már egy mobiltelefonban komolyabb technikai lehetőségek vannak.

 

- Sikerült felzárkóznunk?

- Sőt! Előfordul, hogy egyes terméket néha előbb lehet kapni Magyarországon, mint Európa más országaiban, vagy a tengerentúlon. Egyrészről köszönhető ez egy aktuális markating vagy PR fogásnak, másfelől a nagy informatikai cégek bérmunkában gyártatják le a termékeiket a világ számos országában, például nálunk. Azt, hogy az adott országban pontosan mit gyártanak, nagy titok fedi, nem nagyon publikálják, inkább csak a szakmai körökben terjengő pletykákból lehet tudni.

 

- Miért titkolóznak a gyártók?

- Féltik a piaci helyzetüket, mindenben elsőnek kell lenni, mert óriási a konkurenciaharc, és itt dől el, hogy a vásárlók majd kinek a termékeit veszik elsősorban. A jó marketinggel bevezetett termékekért a vásárlók képesek akár sorban is állni az üzletek előtt. Gyerekkoromban én is álltam sorban a battai kenyérgyárnál, akkor ez természetes volt, de ma már nem tenném egy új mobiltelefonért. Egy kicsit túlmisztifikált a lakossági informatika, de csak így tudnak magas profitot elérni a gyártók.

 

- A DunaComputerrel még időben csatlakozott a számítógépes piachoz.

- Igen. A cég 1987-ben Számítógép-ügyelet GMK néven kezdte a tevékenységét, majd társasági formák és tulajdonosok változása után 1995 óta működik a jelenlegi formában. Kezdetben csak rendszerfelügyelettel foglalkoztunk, majd számítógép-hálózatok kiépítésével és számítástechnikai eszközök értékesítésével bővítettük a profilunkat. Később bevezettük az átalánydíjas karbantartási, javítási és rendszerfelügyeleti szolgáltatást, valamint a vizuáltechnikai és biztonságtechnikai berendezések értékesítését és telepítését.

 

- Szóval időben több lábra állította a cégét.

- Azok a hozzánk hasonló méretű kisvállalkozások, amelyek a ’90-es évek elején csak "dobozkereskedelemmel" foglalkoztak, a ’90-es évek végére tönkrementek, mert a nagy üzletláncok átvették tőlük a piacot. Igaz, a számítógép-hálózat kiépítése, vagy a videókonferencia-rendszer értékesítése sem biztosít állandó, tervezhető bevételt, de ott vannak a kapcsolódó feladatok: üzemeltetés, fejlesztés, azok a szolgáltatások, amiket a nagy üzletláncok nem biztosítanak. Kilencven százalékban olyan cégeknek dolgozunk, amelyeknél nincs informatikus, ezért mi látjuk el a napi üzemeltetési, javítási és karbantartási feladatokat, és magánemberek számítástechnikai eszközeit is javítjuk. Amit nem tudunk a saját szervizünkben megjavítani, továbbküldjük valamelyik márkaszerviz partnerünknek. Van webáruházunk is, amit elsősorban lakossági vevőinknek hoztunk létre. Közel húszezer számítástechnikai termék vásárolható benne, aminek a folyamatos raktározása és szállítása nem a mi gondunk, hála a hazai disztribúcióknak.

 

- Nem hígult fel nagyon az informatikus szakma az utóbbi években?

- Alapvető probléma, hogy a fiatalok az általános és középiskolákban megszerzett számítástechnikai tudással szeretnének informatikai állást betölteni. Ez a tudás valóban elég ahhoz, hogy a szomszédunk vagy a barátunk számítógépét összerakjuk, eligazodjunk a mobiltelefonok menürendszerében és az internet világában. Egy vállalatnál azonban nem erre van szükség, hanem jól felépített informatikai rendre, folyamatos karbantartásra és adatvédelemre. Ez sajnos nem olyan "izgalmas", mint vicces videókat letölteni a számítógépünkre. Az új munkatársakról az első három-négy hónapban kiderül, hogy alkalmasak-e. Lehet, hogy szakmailag megfelelnek az elvárásainknak, de az is nagyon fontos, hogy milyen a problémamegoldó-képességük, hogyan kommunikálnak az ügyfelekkel, hiszen a céget képviselik ilyenkor. Éppen ezért nem nagyon a cserélem a kollégáimat, van, aki 1995 óta itt dolgozik.

 

- Mivel foglalkozik a szabadidejében?

- Ahogy mondani szokták, nálunk nem munkaidő, hanem munka van, szóval kevés a szabadidőm. Szeretek utazni, jártam több európai történelmi városban, hasonlítgatom hozzájuk Százhalombattát. Nagyra értékelem, hogy koncepció alapján épül a város. Nincs mit szégyellnünk, rend van és biztonság. A szabadidőm nagy részét is itt töltöm a családommal és a barátaimmal. Amennyire időmbe belefér, meglátogatom a városi rendezvényeket is. A Cívis Klubbal többször részt vettem a Battai Napokon a halászléfőző versenyen. Ezeken kívül szívesen foglalkozom olyan technikákkal, amelyek ma is ugyanúgy ellátják a funkciójukat, mint mondjuk negyven éve, mint például a veterán autók.

 

- Kit ajánl a következő beszélgetésre?

- Weinraub Róbertet, aki igazi világot látott ember, több nyelven beszél, több helyen élt és végül mégis Százhalombattán kötött ki. Együtt szoktuk dicsérni a város fejlődését. Igen érdekes életút áll mögötte, jelenleg egy spanyol szállodát igazgat Budapesten.