Százhalombattaiak a KÉSZ kongresszusán
2011-10-14 -
A Parlament felsőházának kupolatermében rendezte Országos Kongresszusát a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége október 7-én és 8-án. Előadások sorát hallgathatták meg, a rendezvényről Osztie Zoltán elnökkel, belvárosi plébánossal és Magyar Jánossal, a százhalombattai csoport vezetőjével beszélgettünk.
 
A közös ima után Kövér László házelnök nyitotta meg az összejövetelt, majd Orbán Viktor miniszterelnök beszélt az ország nehéz helyzetéről és a kivezető út módozatairól. Kifejtette – egyebek mellett –, hogy nemcsak gazdasági, hanem szellemi, erkölcsi válság tanúi is vagyunk, amit a teremtőjétől elrugaszkodott ember idézett elő. A pénzvilág mohó kapzsisága, a fedezetlen hitelek miatt került válságba Európa. A néhai Antall József gondolatát idézte. Szerinte az európai ateisták is keresztények, hiszen ők is keresztény kultúrában nevelkedtek. Ezért kell visszatérni – mondta – az ügyeskedés helyett a keresztény cselekvés kultúrájához, az értékteremtő munkához, mert csak ez vezethet a felemelkedéshez.
A továbbiakban államtitkárok, kormánybiztosok tartották meg előadásaikat, valamint Harrach Péter, a KDNP alelnöke és Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-Budapest érseke. Hoffmann Rózsa államtitkár egyebek mellett az egységes tanterv bevezetésének fontosságáról beszélt az általános és középfokú iskolákban. Ángyán József államtitkár szerint a magyar termőföldet vissza kell szerezni azoktól, akik potom áron bérelnek hatalmas területeket, hogy helyettük igazságosan és egységes áron bérelhessenek földet a gazdák. Szócska Miklós államtitkár – az egészségügy és a nyugdíjrendszer összeomlásának veszélye mellett – az orvosok Magyarországon tartásának lehetőségeiről beszélt.
Osztie Zoltán elnök elmondta, az 1989-ben alakult civil szervezet a keresztény értelmiségiek erőinek összefogását célozza, hiszen az egyházak erőfeszítései ma már kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy a társadalom egyes csoportjait, rétegeit újból evangelizálhassák. A KÉSZ kezdetben szakmai csoportok szerint szerveződött, ami túlságosan Budapest-centrikus megoldásnak bizonyult. Úgy tíz éve fogalmazódott meg az igény, hogy településenként alakuljanak csoportok. Nincsenek felülről kinyilvánított direktívák, valamennyi csoport számára adott a lehetőség, hogy ihletett szellemi tevékenységgel töltsék meg rendezvényeiket.
 
A százhalombattai csoport közel tíz éve alakult huszonöt fővel – mondta Magyar János –, közülük mintegy öten fejtenek ki érdemleges szervezői munkát. Sikeresen szervezik meg évről évre a városi szavalóversenyt a Magyar Költészet Napján, a Nagyboldog-asszony napját augusztus 15-én a dunafüredi keresztnél, valamint a november 4-i megemlékezést, a Szabadság Napját a téglagyári domb tetején álló keresztnél. Előadások, koncertek tucatjait szervezték az elmúlt esztendők során. Hogy csak a legnevesebb előadókat, művészeket említsük, meghívták Hoffmann Rózsát, Osztie Zoltánt, Jankovich Marcellt, Maczkó Máriát, Szabó Andrást, Kondor Katalint, Gyurkovics Tibort, Németh Györgyöt, Pitti Katalint, Bubik Istvánt, Kubik Annát, Semjén Zsoltot, Tőkéczki Lászlót, Kállai Esztert, Czakó Gábort és még sokan másokat. Úgy mondta, országos rendezvényük újabb erőt adott, hogy folytathassák evangelizációs munkájukat.