- Most éppen merrefele indul?

- Az Országos Horgászszövetség tagjaival, a hazai szervezetek képviselőivel van találkozóm, akikkel szeretnénk létrehozni egy olyan egységes horgászjegyet, amivel Magyarország minden vízterületén lehet horgásznia annak, aki rendelkezik állami horgászengedéllyel. Az állami vízterületeken nem a profit termelése a lényeg, hanem a horgászturizmus kiszolgálása. Magyarország vonzó célpont a kitűnő ragadozó halállomány miatt. A nagyméretű – 15-20 kilogrammos – halak miatt szívesen jönnek az osztrák, olasz, német, cseh horgászok, a pontyokra pedig a bojlisok. Pár nap múlva pedig Bulgáriába utazom, ahol felvevő piacot remélek, majd Romániába, ahol a közös uniós megjelenésről tárgyalunk, szeretnénk egyeztetni az árakat. De lesz Duna-deltalátogatás, halkóstolás, és megismerkedünk az ottani halfeldolgozási lehetőségekkel is.

 

- Tervezi esetleg, hogy ilyen irányba bővíti a cég tevékenységét?

- Nagyon nagy befektetéssel járna és nem is értünk hozzá, úgyhogy nem tervezem. Maradunk az ivadéknevelés, tenyésztés és étkezési hal előállításnál.

 

- Magyarországon 1700 hektár vízfelületen gazdálkodnak. Ezek természetes vagy épített tavak?

- Mind épített víztározók, amiket rendbe hoztunk. A magyarországi Halászati Operatív Program 60 százalékos fejlesztési támogatást biztosít ezeknek a tavaknak a rekultivációjára, illetve új szállítóeszközök, terménytárolók létesítésére, beszerzésére. Az Európai Unió a világ legnagyobb halimportőre és ezen szeretne változtatni. Ezért adott egy innovációs lökést az országnak, hogy segítse az unión belül a haltermelést.

 

- Nőtt az utóbbi időben a magyarok halfogyasztási kedve?

- Nem sokat, de nőtt. Évi 3,5 kilogrammról 4,2 kilogrammra. Mi ennek a kicsinek is örülünk. De ebben nem csak a mi édesvízi halaink vannak benne, hanem a rákok, kagylók, minden akvakultúrás termék. Magyarországon nagy probléma a szálka. Ezért népszerűbbek a tengeri hal filék, a rákok, az afrikai harcsa. A nagyon ízletes magyar pontyot csak karácsonykor keresik, a tradíciók miatt. Bizonyos városokban, ahol nagy természetes vizek vannak, és történelmileg alakult ki a ponty gasztronómiai élvezete – például Baján, Szegeden vagy Pakson – minden héten főznek halat a kertben, bográcsban, de nagyon nehéz a nyugati megyékben eladni, mert ott nem alakult ki a halkultúra. Az Unióban 22 kilogramm az éves halfogyasztási átlag, a világban 12. Európában Bulgáriával együtt mi, magyarok vagyunk a sereghajtók. Ezért látunk ott piacot. Nálunk alacsony a fogyasztás, de nagy a termelés.

 

- Már nem csak tavasszal és ősszel vannak lehalászások, hanem egész évben folyik a haltermelés. Mennyi embernek ad ez munkát?

- Átlagosan 46 alkalmazottal dolgozunk, nyáron ez a létszám 20-25 fővel nő. Az egyes egységeket egyetemet végzett szakemberek vezetik. Halastavaink Nyugat-Magyarországi egyetemi mintagazdaságként kapcsolódnak a gödöllői, az óvári és keszthelyi egyetemek kutatásaihoz. Jól képzett halászati technikusokkal frissítjük a szakembergárdánkat. Ars poeticánk szerint a jól képzett munkaerőt jól meg kell fizetni, hogy magáénak érezze a céget, és valóban sajátja is, hiszen kiugró termés esetén komoly részesedéshez juthat.

 

- Mennyi halat termelnek évente és hogyan hasznosítják?

- 1600 tonna hal kerül ki a tavakból, aminek jelentős részét, hatvan százalékát külföldön értékesítjük.

 

- Nem csak étkezési, hanem horgászati célra is termelnek. Szokott saját örömére leülni és csendben horgászni?

- A horgászattal indult a halak iránti érdeklődésem, a családom mai napig nagy halfogyasztó. Mi 50-60 kilogramm halat eszünk fejenként, annyit, amennyit egy átlag honfitársunk sertéshúsból szokott. Horgászni azonban már nem szoktam. A cégnek van vadászati ágazata is, inkább oda vonulok ki, Somogyapátiba. Nem feltétlenül lövési szándékkal. Kikapcsolom a mobilt és 2-3 órát egyedül töltök. Számomra ez jelenti a rekreációt.

 

- Százhalombattaiként meg kell, kérdezzem, pótolja-e valami az országban azt a tevékenységet, amit az itteni Temperáltvizű Halgazdaság, a TEHAG végzett?

- Fájó szívvel, lesújtva vettük tudomásul a TEHAG széthullását. A halas szakma hibának tartja, hogy nem szakmai befektetőt kerestek, hanem az ingatlan került értékesítésre. Ezzel a rossz döntéssel szétverték azt a tudást, ami ott felhalmozódott. A TEHAG fontos szellemi, kísérleti központja volt a magyar halgazdaságnak. Az ottani műhelyben nemzetközi oktatás zajlott, egyetemi tanárok, vezérigazgatók kerültek ki onnan. Az ott szerzett tapasztalatainknak köszönhetjük, hogy azóta vezető vállalkozók lettünk.

 

- Említette, hogy az állami halászati cégek inkább a horgászturizmusra koncentrálnak. Az Ön cégének is vannak ilyen ambíciói?

- Somogyban Nagyberkiben, Zalában Hahóton horgásztavakat üzemeltetünk, ahol napijegy ellenében nagytestű ragadozó halakat lehet horgászni. A vadászati ágazat részeként igényes vadászházat építettünk, wellnessel Baranya megyében. Országos akciót indítottunk "Halra, magyar! Halra bor!" címmel. A Halászati Operatív Program által finanszírozott mozgalom keretében halpénteket szervezünk halvacsorával, borvacsorával. Népszerűsítjük, mihez mi illik. Például halászléhez a cabernet savignon, sült fogashoz a chardonay, kéknyelű fehérbor. Azon dolgozunk, hogy nőjön az országban a halfogyasztás. Ahol jelentősen több halat esznek, jelentősen magasabb az átlagéletkor. Például Norvégiában vagy Olaszországban, ahol évente 70 kilogrammot fogyasztanak, 15 évvel magasabb az átlagéletkor, mint Magyarországon.

 

- Kit ajánl a következő beszélgetésre?

- Lévai Ferencet szeretném ajánlani, aki színes egyéniség és a mai napig kötődik Százhalombattához. A TEHAG-ban volt igazgatóhelyettes. Neki is nagy fájdalma, ami a céggel történt.