A baloldal elvesztette a csatát, 1948-49-ben mintegy tizenkétezren – többnyire gyerekek és nők – menekültek el Görögországból. Kollégiumokban, üdülőhelyeken találtak ideiglenes szállást, de keresni kellett valamilyen végleges megoldást számukra. A magyar kormány 1950-ben döntött arról, hogy a menekültek számára felépítenek egy komplett falut. Nevét Nikosz Beloianniszról, az 1952-ben kivégzett baloldali vezetőről kapta. Csak pár éve, hogy a görög állam megenyhült, és most már pártállástól függetlenül támogatja a kis magyarországi görög falut, például utak építését, a főtér és a temető felújítását.

 

- A szüleim is akkor kerültek ide – kezdi történetét Kosztandinidisz Hrisztosz. – Az első generációhoz tartozom a diaszpórában, aki már itt született. Beloianniszban jártam általános iskolába, ahol magyarul folyt az oktatás, de a magyar állam támogatta a görög és a makedón nyelv és történelem tanítását is. Középiskolás koromban Székesfehérváron tanultam, szórakozni is ott jártam el. De amikor hazatértem, nem volt hova menni, nem volt mit csinálni a faluban. Úgy alakult, hogy több volt a fiú, mint a lány, és a lányok nagyrészt el is keltek. Mi, fiúk pedig elkezdtünk átjárni Battára.

 

- A nyolcvanas évek eleje emlékezetes időszak volt, minden hétvégén akadt valami balhé.

- Konkurenciát jelentettünk a helyi srácoknak. 15-20-an is átjöttünk, sokan idenősültek abból a társaságból. Én is akkor ismertem meg a feleségem, akinek révén bekerültem a szerb közösségbe. Nagyon jól fogadtak és nagyon jól érzem magam.

 

- Mi a közös a görögökben és szerbekben?

- Alapvetően az ortodox vallás, de hasonló a népzene, a néptánc, a kultúra. Mindez összeköt minket. Görögországot az ortodoxia tartja egyben. Különösen fontos a vallás. Mégis 1996-ig nem építhettek templomot Beloianniszban.

 

- Ennek ellenére sikerült egyben tartani a görög közösséget?

- A nyolcvanas évek elején sokan visszatelepültek Görögországba. Jelenleg a körülbelül 1200 fős lakosság egyharmada görög származású. Egyre erősebb az asszimiláció, egyre több a vegyes házasság, szűkül a kisebbségi élet. A kettős identitástudatot csak az tudja megérteni, aki valóban benne van. Ez a hazám, itt születtem, mégis görög vagyok. Ennyiben más az ember.

 

- Aktív szerepet vállalt egy időben a kisebbségi politikában.

- 2006-ban alakult meg először görög kisebbségi önkormányzat Százhalombattán, annak négy évig tagja voltam. Létrehoztuk a városban a görög nyelvoktatást, részt vettünk a nemzetiségi napokon, szerveztünk táncházat, amit nagyon szerettek a fiatalok, mert szeretik a zenénket és a táncunkat. Szerveztünk görögországi tábort is azoknak a gyerekeknek, akik tanulták a nyelvet, tehát magyaroknak, görög származásúaknak egyaránt. Sok támogatást kaptunk az önkormányzattól is. Aztán változott a választási törvény, és leszűkítette a létszámot, így már nem fértem be az önkormányzatba, de ugyanúgy összedolgozunk, tartjuk a kapcsolatot, szívesen részt veszek a közösségi életben.

 

- Visszatérve még Beloianniszra, egy időben híres volt az augusztus 20-i ünnepség. Van ennek valamilyen görög apropója?

- Ez a falu alapításának dátuma, amit a magyar állami ünneppel együtt ünnepelünk. Minden évben jönnek Görögországból néptáncosok, énekkarok, és fellépnek magyarok is, például a Mezőföldről. Summerfest idején a családunk mindig fogad vendégeket, általában görög vagy szerb táncosokat.

 

- Az óvárosi szerb közösség talán aktívabb?

- Nagyobb ünnepeken összejövünk, mint húsvét, karácsony, pünkösd, újév, vagy szeptember 21-én, amikor a szerb templom védőszentje, Kis Boldogasszony napján a szerb búcsú van.

 

- Nézzük a szűkebb közösségét! Család? A felesége szerb. A fiuk tud dönteni?

- 21 éves a fiam, mind három nemzet közel áll a szívéhez. Jó a nyelvérzéke, ami talán azzal függ össze, hogy sokféle vér keveredik benne. Jelenleg a Budapesti Gazdasági Főiskola vendéglátó és idegenforgalmi szakára jár, közgazdásznak készül.

 

- Hol telnek dolgos hétköznapjai?

- A rendszerváltásig az eredeti szakmámban, az építőiparban dolgoztam, de 1990-ben már haldoklott az ágazat, így váltanom kellett. Akkor jöttem a MOL-ba, és azóta is itt dolgozom vegyipari gépésztechnikusként.

 

- Hogyan telik a vakáció?

- Nagyon szeretünk utazni, ha lehet, Görögországba minden évben visszatérünk. Rokonokat látogatunk, nagyon szép ország és a nyelv sem okoz problémát. Itthon zenét hallgatok, olvasok, éljük a családdal a szürke hétköznapokat. Eljárok ide-oda, meccsekre, bár én nem sportolok. Sok ismerősöm, barátom van a városban.

 

- Kit ajánl a következő beszélgetésre?

- Dr. Németh István halbiológusként dolgozott sokáig a Vízélettani Laboratóriumban, majd megalapította a Tógazda Zrt-t. Érdekes dolgokat mesélhet.