Délelőtt a Csurgó zenekar családi koncertjét hallgathatták meg az érdeklődők a Fesztiválsátorban, majd Oláh Albert és Kálmán cigányzenekara szórakoztatta ugyanitt a falatozókat. Koradélután a Pesovár Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola táncosai léptek színpadra, őket a Forrás többi csoportja követte növekvő sorrendben a Cseppforrástól az idősebb korosztályokig. Majd a Püspökhatvani Népzenekar muzsikált, tagjai közt díjnyertes zenészekkel. A "Tiszán innen, Dunán túl" című program keretében fellépett a Városi Népdalkör, a Nagyforrás ecsedi táncokkal, majd a Bara zenekart tapsolhatta meg a nagyérdemű. Sikert aratott a Nagyforrásosok és testvéreik gálája is. Nem mindennapi látvány volt, amikor egy nyurga legény pöttömnyi húgával táncolt. A felvidéki Zselízről érkezett Kincső Ifjúsági Néptánc Együttes fellépése tomboló sikert aratott. Talán azért is, mert néhány számukat táncház-szerűen adták elő. Szűnni nem akaró taps követte a világhírű, Erdélyből érkezett Szászcsávási Banda és Dalárda, valamint az ország különböző részeiről meghívott szólótáncosok közös produkcióját. A szászcsávásiak dalárdája harmincöt tagot számlál, de közülük csak kilencen érkeztek városunkba. Arról nevezetesek, hogy az erdélyi magyar nyelvterületen csak ők adnak elő népdalokat négy szólamban. Persze, táncolni is tudnak, így együtt ropták a csárdást a mestertáncosokkal. A nyolcvanöt esztendős Máté Sándort zárta igazán szívébe a publikum.

 

Ne feledkezzünk meg a zsibvásárról és az állandó programokról sem! A Damjanich úton a Magyar Pékek Fejedelmi Rendjének képviselői kínálták helyben sült termékeiket, és kitettek magukért a Körúti Színház művészei is, akik bevonták produkciójukba a gyermekeket is. Volt játszóház is a Mezőföldcsücske Alkotóműhely és a "Matrica" Múzeum munkatársainak közreműködésével.

 

Az esti ünnepségen a Himnusz előtt a Vitézi Rend vonult a színpadra a Szent Korona felszentelt másolatával. Majd Hajdú András előadásában hangzott el Erkel Ferenc "Hazám, hazám..." című áriája. A Nagyforrás bemutatta új koreográfiáját Liszt Ferenc II. Magyar Rapszódiájára.

 

Vezér Mihály polgármester ünnepi beszédében kifejtette, hogy államalapító Szent István királyunk történelmi lépésének köszönhető, hogy népünk nem sodródott el a nomádokkal együtt. Hálával tarozunk neki, hiszen a kereszténység átvételével integrálta népünket Európába, a vármegye-rendszerrel pedig megteremtette az állami működés pilléreit. Törvényei egybecsengenek Imre herceghez intézett intelmeivel. Tanításaiból, örökérvényű, bölcs gondolataiból az utánunk következő generációk is okulhatnak. Ezért kellene naponta megfogalmaznunk magunkban azt a kérdést, hogy vajon tiszteletben tartjuk-e az emberi együttélés azon normáit, amikre tanított minket, nemcsak az ünnepeken, hanem a hétköznapokban is. Hiszem – mondta a polgármester –, hogy csak erkölcsi talapzatra épülhet fel a nemzet, az ország. Nem véletlen, hogy a 2000. évtől az ő nevét viseli főterünk, és hogy szobrot is emeltünk emlékére, amely arra is emlékeztet bennünket, hogy munkánkkal, egész életünkkel méltóknak kell lennünk szellemi örökségéhez. Az ünnepi beszéd után Dalibor Milencovici szerb ortodox-, és Sárosi Gábor református lelkész megáldotta az új kenyeret.

 

Az idei évben a Kultúráért Százhalombatta Díjat Dobos Ágnes vehette át a polgármestertől. Majd ismét a Nagy- és az Ifjúforrás, valamint a Kincső együttes lépett színre. A Szózat zárta az ünnepség hivatalos részét.

 

Egy tűt sem lehetett leejteni a főtéren, hiszen a 100 Tagú Cigányzenekar vonult fel a színpadra. Az együttes 1985-ben alakult Berki László és Boros László kezdeményezésére és szervezésében, tagsága mára százról százharmincnyolcra növekedett. Őket Wolf Kati koncertje követte a színpadon.

A rangos rendezvény utcabállal zárult a Damjanich úton, amelyen a Coctail Party zenélt, illetve az érdeklődők megtekinthették az István, a király című rockopera-filmet a sátorszínpadon.