Délelőtt, a fesztiválsátorban került sor az Aranyszív Gálára. A Gördülő Táncegyüttes tagjai kerekes székben mutattak be különböző stílusú táncokat, őket az Érdi Habilitációs Központ "Csengettyűsök" csoportja követte színvonalas zenei produkciójával, majd a százhalombattai Felhőjárók mozdulatszínházát ismerhette meg a magyar érdeklődőkből és külföldi táncosokból álló közönség.

 

Jelképes a gesztus, ahogy előadásuk végén tükröt tartottak a közönség elé. "Ilyen az ember. Egyedüli példány." Mintha ezzel a Kosztolányi-sorral üzennék nekünk: mindannyian mások vagytok, de úgy leztek nemcsak egyedüliek, hanem egyediek is, ha vállaljátok és megmutatjátok önmagatok teljességét, ahogy mi is tesszük önmagunk előtt és előttetek. Utolsóként a Vakrepülés látássérült színész-énekesei léptek színpadra néhány ismert sláger erejéig. Egyikük elmesélte előző napi élményét. Egy "nem szomjas" fiatalember megkérdezte tőle: "Te tényleg vak vagy?" Válasz: "Igen." Mire a kérdező: "Akkor igyál még, és kettőt is fogsz látni." Ez a "nem szomjas" honfitársunk egyáltalán nem volt tapintatlan. A sajnálkozás, az értetlenség, a negatív vagy a túlzott pozitív diszkrimináció az, ami tapintatlan. Ezért most tapintatosan (és őszintén) a délelőttről csak ennyit: színvonalas produkciókat láttunk. A többit elárulták a mosolygó, tapsoló, táncoló külföldi fiatalok, akik fellépésükre vártak a közönség soraiban.

Az Aranyszív napjának délutánján a Sérültekért Alapítvány Szellő utcai központjába várták a versszerető városlakókat. A tavalyi évben kitalált Népszavalás idén is folytatódott: az érdeklődők a "szavalófülkék" magányában kérhettek verset a Kiskörúti Színisuli növendékeitől. Ezt interaktív előadás követte, amelyben helyet kaptak klasszikus versek színpadi átértelmezései, nyilvános beszédgyakorlatok a színinövendékeknek és versismereti vetélkedő a közönség bevonásával. (A győztes jutalma, hogy megírhatja ezt a cikket.) Galambos Zoltán, az iskola vezetője az előadások szünetében nagy színészeink versmondó felvételeiből válogatott. A fiatalok produkciója után Kiss Judit Ágnes és a Viharlámpa együttes előadásában a költőnő verseit hallgathattuk meg Fűri Anna megzenésítésében.

Csak üdvözölni lehet, hogy a képzőművészet és a zene után az irodalom is szerves részévé vált a Summerfestnek, de még szélesebb lenne a fesztivál hídja, ha a szervezők a külföldi vendégeket is bevonnák az eseménybe, akik előadnák hazájuk költészetének néhány darabját és a magyar irodalom lefordított gyöngyszemeit anyanyelvükön. Hogy legyen a magyar, a bolgár, a francia, az olasz vagy éppen a perui vers is mindenkié.