Summerfest 2011
2011-08-22 - Véget ért a világjárás, hazamentek a legények és a leányok, elcsendesedett Százhalombatta. Az idén 18 éves Summerfest több tekintetben is emlékeztetett egy ellentmondásokkal teli kamaszra. „Gyerekjáték megérinteni a világot!” – mondta az idei szlogen, de sokan kimaradtak a játékból.
Az új helyszín – a Barátság Kulturális Központ és környéke, az új helyzet – kevesebb támogatás, több szabály a rendezvényekkel kapcsolatban – nem kedvezett a Summerfest eredeti küldetésének.
 
Közel kétezren nézték végig a 14-i nyitóceremóniát, ahol körülbelül 700 táncos – a hagyományőrző románoktól, a lótusszal világító kínaiakig – mutatkozott be. Nekünk persze határtalan öröm itt látni távoli népek képviselőit, néhányuk számára azonban még ennél is több, mivel nem mindenkinek egyszerű eljutni Európába. Minden évben akad olyan csoport, aki végül nem kap vízumot az Uniótól. Idén hiába vártuk Kubát, Kolumbiát és Libanont. De a szervezők rutinjának köszönhetően, mégis minden égtáj képviseltette magát. Szenvedélyes déliek, kecses keleti népek, szelíd északiak, és nem maradt ki a "nyugati" szemléletű revüműsor sem. Külföldi útjai során a Forrás sok tánccsoporttal találkozott már a világban, de azért előfordul, hogy a szervezők sem tudják előre, egy-egy ország kit küld, csak remélik, hogy a lehető legautentikusabb néptáncot hozzák el nekünk.

Az idén először a Summerfest adott keretet a Fiatal Roma Tehetségkutató versenynek, aminek gáláján a győztesekből alakult, alkalmi zenekar húzta a talpalávalót. Sárközi Lajos és bandája nem egzotikus messzeségből, hanem Érdről hozta el az autentikus cigánymuzsikát, amire valóban távolról, a háromszáz kilométernyire lévő, nyírségi Encsencsről érkezett fiatalok mutatták be táncukat.

Sajnos, a fölnőttek úgy hiszik, hogy a délutáni nemzetközi tánctanítás csak a gyerekeknek szól, pedig a korábbi években a szülők is szívesen beálltak, de ez valahogy elmúlt. Különös ízt ad ezeknek a találkozásoknak, hogy ilyenkor a táncosok tanítók és ismerkedő civilek egyszerre, hiszen ez talán a legközvetlenebb alkalom vendégek és városlakók között. Ez a kettősség nagyon édesen jelent meg például a kazahsztáni lányok esetében, akik egyszerre voltak kecsesek és dögösek.

A százhalombattai fiatalok azért is szerencsések, mert itt a gimnazista, pláne az egyetemista korosztály jelentős része ismer valamilyen idegen nyelvet, úgyhogy a Summerfest kavalkádja óriási lehetőség számukra, ha van bennük ambíció tanulni, ismerkedni.

A battai fiatalok két dolgot szeretnek csinálni: bulizni és morgolódni. Soha ennyi elégedetlenkedő hang nem volt a Summerfest-tel kapcsolatban, mint az idén. A legtöbben azt sérelmezték, hogy nagyon zárttá vált a fesztivál, esténként elcsendesedett a város, nem voltak valóban nyitott közösségi programok. A fesztiválklub öt helyszíne igen vegyes képet mutatott. Egyik éjjel üresen ásítozott már a lépcsős terasz, az előtérben magányosan muzsikált a jazz-zenekar, a közösségi térbe meghirdetett retro-diszkó csúszott, de az átjáróban berendezett folkkocsmában zengett az élet.

Éppen egy szerb zenekar muzsikált és két táncoslány forgott a tömeg gyűrűjében. Majd, mint egy szélesedő örvény egyre többeket ragadtak magukkal, míg végül nyolcan-tízen keringtek a táguló körben. Végül a zene lecsendesedésével, lemorzsolódtak a táncosok is, a parti átköltözött a diszkóba, ahol nem sokkal később az egyik szerb zenész már Shakira valamelyik számára pörgetett egy lányt.

Bár kívülről úgy tűnt, jó a mulatság, kiderült, hogy igazából nem mindenki elégedett az új helyszínnel. Többen is elmondták, a BKK szűk közösségi terében, a sötét falak között nincs meg az a hangulat, mint a korábbi fesztiválklubokban.

Akinek azonban alacsony volt az IKSZ plafonja, kiülhetett a belső udvarba, ahogy tette azt egy másik éjszakán néhány Forrás-táncos és három zenész. Miközben odabent dübörgött a basszus, idekint két hegedű és egy nagybőgő kíséretével vad legényest járt egy fiú, majd szívszaggató vagy éppen szívmelengető népdalokat énekeltek a lányokkal együtt a csillagos égig.

Egyik nap a Népszavalásnak adott otthon, másik nap a külföldieket látta vendégül a Mezőföld Csücske Alkotóműhely. Évek óta látogatják a csoportok a Sérültekért Alapítványt, akikkel kipróbálják a kézművességet, játszanak, táncolnak, barátkoznak. A Felhőjárók Drámacsoport az idén az utolsó táncpanoráma első műsorszámaként viszonozta a látogatást, dörgő tapsot aratva őszinte, energikus produkciójukkal.

A Summerfest elvitathatatlan Szigetvári József fesztiváligazgatótól, aki az elmúlt évek során erős gárdát toborzott maga mellé. A BKK kollektívája, a Táncház dolgozói, a Forrás táncosok és az önkéntesek jó partnerek a legvadabb ötletek esetében is. Megszakadnak és megbántódnak, néha idegesek és fáradtak, de ott vannak mindenhol láthatóan és láthatatlanul. Miközben a város nagy része élvezte a pezsgést, a fényeket és hangokat, egy kicsi, de kemény mag azon dolgozott, hogy mindez létrejöjjön és működjön.

A Csík zenekar és a Racka Jam koncertjét is övezte némi feszültség. Az a sok száz szerencsés, aki előre megvette a jegyét, bejutott, de aki naivan a koncert előtt szeretett volna belépőt váltani, kimaradt a fergeteges muzsikából. Az idén ugyan szigorodtak a szabályok, de az régi gyakorlat, hogy a tűzoltóság szakemberei szabják meg, hogy egy rendezvényen hány emberért vállalnak felelősséget. A szervezőknek elemi érdekük, hogy betartsák a szakhatóságok által felállított előírásokat, és inkább vállalják a kint maradókkal a konfliktust, mint egy tragédiát.

Kicsit csúszott a kezdés, mert meg kellett várni a táncpanorámáról érkezőket, de ahogy a színpadra vonult a Csík zenekar, azonnal a húrokba csapott. Ej, de szépen tud szólni egy hegedű! Pláne három! A Racka Jam-mel kiegészülve összesen 13 zenész, közel húsz hangszeren játszott és énekelt a színpadon. A Csík 100 évvel vissza az időben, a gramofonos múltig utaztatta, a Racka Jam blues-os hangzása az óceánon túlra repítette a közönséget. Aztán lépésről lépésre közeledve egymáshoz egy "közép-európai hobo blues"-ban találkoztak.

15-én ugyan elijesztette az élénkülő szél a "Zene! Víz! Tűz! Fény!" előadást, de 18-án – kellemes nyáresti melegben, több száz érdeklődő battai gyűrűjében – sikerült bemutatni, ahogy Händel Vízizene című darabjának néhány tételére életre keltek a főtér vizei és fényei. A kivételes látványosság a Summerfesten belül még inkább bizonyította, hogy ebben a városban akár extrém elképzeléseket is keresztül lehet vinni.

Nagy érdeklődés kísérte az egyedülálló produkciót, ám még ennél is jóval több városlakót vonzott az augusztus 20-i városi ünnepség és az azt követő koncertek, valamint az utcabál. A csordultig telt főtéren léptek fel többek között a szlovákiai Zselizből érkezett Kincső táncegyüttes fiataljai, akik táncban is elmesélték, hogy a tudás nem öröklődik magától, nemzedékről nemzedékre kell átadni, újra és újra meg kell tanítani a felnövő generációknak értékeinket.

A többezres közönség együtt maradt az ünnepi műsort követő koncertekre is, majd lehömpölygött a Damjanich utcára, a bálra. A tavalyi nagy sikert, az idén még nagyobb követte. A városlakók az éjféli keringőig forgatták egymást, beszélgettek, jöttek-mentek, koccintottak és élvezték a találkozásokat.
Lehetetlen lenne felsorolni a számtalan apró történetet, egyedi élményt, amik összessége adja a Summerfest varázsát. Ám a vidám mulatságot másnap szomorú búcsú követte. A záróceremónián a szokásos pompával, felemelő pillanatokkal köszöntek el egymástól vendégek és vendéglátók. Az elmúlt tíz nap alatt szinte minden külföldi csoport megtanult néhány szót magyarul, amit boldogan meg is osztottak a battai közönséggel. Felcsendült a különböző országok zenészeiből verbuválódott zenekar, melyet az egy nappal korábban "Kisebbségekért" díjjal kitüntetett, Pál Lajos, kárpátaljai népzenész vezényelt. Végül Vezér Mihály polgármester visszavette a város kulcsát, de azzal a reménnyel és ígérettel, hogy egy év múlva ismét átadhatja ennek a komoly értékeket képviselő, fontos eseménynek, a Summerfestnek Százhalombattát. (A fotókat Ba Norbert készítette)