Csapat nélkül ez nem ment volna
2011-07-22 - Negyvenegy évi munkaviszony, huszonkét év közszolgálat után nyugdíjba vonul a százhalombattai Polgármesteri Hivatal irodavezetője, Kiss József. Műszaki szakemberként bábáskodott a város születése mellett, tevékenysége meghatározó volt a rendszerváltás utáni Százhalombatta fejlődésében, hiszen nem volt önkormányzati nagyberuházás, felújítás, rekonstrukció, amelyet ne felügyelt volna elejétől a végéig. Rengeteget dolgozott, óriási felelősség alatt, sok-sok feszültség mellett, igyekezve megfelelni a lakosság, az ügyfelek és a mindenkori városvezetés, a politika elvárásainak is. Elsősorban azonban a szakmaiságnak és a jogszerűségnek – hangsúlyozta beszélgetésünkkor.
Édesapja szintén műszaki ember és köztisztviselő, a Borsod Megyei Közúti Igazgatóság egyik területi vezetője volt. Kiss József első osztályos volt, amikor a család Mezőkövesdre költözött, itt végezte az általános iskolát, majd a békéscsabai Út-, Híd- és Vízműépítési Technikumban folytatta a tanulást. Végzéskor megpályázott egy állást a 26. Számú Állami Építőipari Vállalatnál, és 1970 júliusában munkába állt, a Dunai Kőolajipari Vállalat beruházásában kapott feladatokat. Részese volt több üzem, valamint a lakótelepi Kék ABC átadásának. 1976-tól az ifjúsági és pártmozgalom függetlenített aktivistájaként dolgozott egészen 1989-ig. Akkor a Városi Tanács Városgazdálkodási Osztályán kapott munkát, amit a jogutód Polgármesteri Hivatalban folytatott. 1992-ben felsőfokú beruházási képesítést nyert, 1999-ben pedig közműfenntartási szakmérnöki diplomát szerzett. Abban az évben bízták meg az akkori Városfejlesztési és Városgazdálkodási (ma Műszaki) Iroda vezetésével, amelyet néhány hónapos megszakítással 2011 júliusáig végzett.
 
Kiemelkedő szerepe volt a Vasútállomás előtti elhanyagolt terület kiépítésében, rendbe tételében, a biztonságosabb közlekedést szolgáló városi körforgalmi csomópontok megvalósításában. Részese volt a gáz- és szennyvízcsatorna-rendszer kiépítésének Óvárosban és Dunafüreden, a modern ravatalozó épülésének a köztemetőben, a jelentős részben központi költségvetésből megvalósult 112 lakásos önkormányzati bérház létrejöttének. Irányítása alatt valósult meg Óváros északi részének teljes közművesítése, a Fogoly utca melletti negyven közművesített telek kialakítása, a Szent László út, a Damjanich út első szakaszának teljes rekonstrukciója, az egészségközpont bővítése és rekonstrukciója, a városi telefon- és kábeltévé hálózat kiépítése, a szennyvíztisztító telep 650 millió forintos uniós támogatással megvalósuló korszerűsítésének közel tíz éves előkészítő munkája, és nem utolsó sorban a városközpont elmúlt évi teljes felújítása. Irányításával valósultak meg az intézmény-felújítások, különösen sikeres volt az elmúlt öt év középtávú programja, aminek keretében évente több százmillió forintot költött az önkormányzat erre a célra. Évről évre felelt a városi zöldfelületek gondozásáért, a köztisztaságért, a síkosság-mentesítésért, a több tízmillió forintos játszótér- és parkfelújításokért, az utak-, járdák folyamatos karbantartásáért és fejlesztésért, a szúnyog- és rágcsálóirtásért, az ebtartásért. Védelmi referensként ellátta a Helyi Védelmi Bizottság által meghatározott teendőket, amelyekből különösen a nagyobb ár- és belvizek, illetve egy-egy ipari baleset idején volt sok. 2010 februárjáig irodája végezte az építéshatósági feladatokat is. Hozzájuk tartozott a két nagyüzem fejlesztéseinek, az Ipari Parkban letelepülő cégek építkezéseinek, a magánszemélyek és a kisebb vállalatok építési, bontási munkáinak engedélyezése és hatósági ellenőrzése.
 
Feleségével, az Arany János iskola nyugdíjas pedagógusával 37 éve házasok, dunafüredi házukban élnek. Gyermekeik, Nikolett és Krisztián boldog párkapcsolatban élnek, és nagy örömükre két éve unokájuk is született: Norina.
 
- Felsorolni is nehéz, mi mindent végzett az elmúlt évtizedekben, de melyik városi beruházásokra a legbüszkébb?
- Összességében elégedetten tekintek vissza a szakmai pályámra, mert úgy érzem, a városlakók és a mindenkori városvezetés megelégedésére végeztem a munkámat, de két nagyberuházást említenék, amelyek különösen sok örömet okoztak számomra. Az egyik a 112 bérlakás, aminek a megépülését nagy sikernek tartottam, hiszen jórészt állami forrásból valósult meg, és az eredményes pályázat a kollégáimmal végzett munkánk elismerése is volt. A másik a megújult Szent István tér a művelődési házzal. Ebben a beruházásban is jelentős szerepe volt a sikeres európai uniós pályázatnak, nagyon régi városi igényt elégített ki, és a szakma elismerését is kivívta, amit az átadás után nem sokkal nívódíj jelzett.
 
- Van-e olyan, amit félbehagyott, amit nem fejezett be?
- Most is folynak, illetve tervezés alatt állnak nagyberuházások, amelyeknek az előkészítésében részt vettem, az új, többfunkciós sportcsarnok, vagy a városközpont rekonstrukciójának második üteme. Egy Virágos Magyarországért fődíjat jó lett volna egyszer elnyerni, szerintem megérdemeltük volna, de nincs hiányérzetem, mert azokat a feladatokat, amelyeknek a végrehajtásával a képviselő-testület, a hivatal vezetése megbízott, a legjobb tudásom szerint végeztem el. Ez persze nekem egyedül nem ment volna, nagyon sokat köszönhetek a kollégáimnak, akik egyszerűen nagyszerűek voltak, különösen a város Zsiga bácsija, aki már sajnos, nincs köztünk. Most, hogy kiválok a csapatból, azt kívánom nekik, hogy továbbra is magas szinten feleljenek meg az előttük álló kihívásoknak.
 
- Nyilván nagy kihívás volt folyamatosan megfelelni a magasra emelt százhalombattai mércének, megfelelni a városlakók igényeinek, a négyévente újraválasztott képviselő-testület elvárásainak, a szakmai elveknek.
 
- A szakmaiság és a jogszerűség mindenekfelett állt számomra. Türelem, sokszor küzdelem jellemezte a munkámat, de kiegyensúlyozott, szép évtizedek vannak mögöttem, és ha voltak is problémás időszakok, igyekeztem helyt állni. Nagyon fontosnak tartottam, hogy lojális legyek a mindenkori hivatal- és városvezetéssel, hogy maximálisan együttműködjek a képviselő-testület minden egyes tagjával, az intézményekkel és cégekkel, a társirodák vezetőivel és természetesen a saját kollégáimmal is.
 
Amennyiben igényt tartanak a tapasztalataimra, a tudásomra, a jövőben is mindig számíthatnak rám.
- Szeptemberben betölti a hatvanat, de annyi mozgalmas év után nehéz önt nyugdíjasként elképzelni.
- Nekem is nehéz megbarátkozni az új helyzetemmel, de a nyugdíjrendszer folyamatos változása, a lehetőségek szűkülése miatt mégis a visszavonulás mellett döntöttem. Úgy vélem, át kell értékelnem mindent, mostantól több időm lesz a családomra, az otthonomra, az unokámra, az édesanyámra és anyósomra, de régi hobbimra, a horgászatra is. Emellett abban is biztos vagyok, hogy az életemnek ugyanolyan fontos része marad Százhalombatta, mint eddig volt. Több mint negyven éve tartozom ide, mindig részt vettem a városi rendezvényeken, ünnepeken, eseményeken, érdekel, hogy mi történik, szeretem az itteni embereket, és ezen nem változtat, hogy nyugdíjas lettem.