A Himnusz után a Szent László Cserkészcsapat félárbocra eresztette az Országzászlót, majd Klamancsek Krisztián vázolta a 91 évvel ezelőtti békediktátum gyászos következményeit. A korábban 282 ezer négyzetkilométeren elterülő Magyarország területét egyharmadára csonkították, a lakosság 18,2 millióról 7,6 millióra apadt, és 3,2 millió magyar rekedt a határokon kívül. A korábban ígért önrendelkezési jog biztosítását, a székely-magyar korridort, a népszavazást az utódállamok később semmisnek nyilvánították, az Antant hatalmak még széles utak építését is megtiltották. Az ország, mint gazdasági egység végveszélybe került.

 

Illyéssy Mátyás a Zsoltárok Könyvéből és Pál Apostol korinthusiakhoz intézett leveléből idézett. A trianoni tragédiát – mondta – csakis Jézus tanítását követve lehet feloldani. Fiainknak és lányainknak dönteniük kell, hogy hamis bálványoknak kívánnak-e hódolni a karrierért, a nagyobb haszonért, vagy az egyetlen igazságot követni, az élő Istent.

 

Tóth Ernő elnök felidézte Bulcsú sikeres hadjáratát a bajorok ellen, amit mai napig tanítanak a nyugati katonai akadémiákon. A trianoni döntés után nem elvesztettük, hanem odaadtuk területeinket – mondta -, hiszen Károlyi Mihály miniszterelnök és Linder Béla honvédelmi miniszter visszarendelte katonáinkat Kolozsvár térségéből annak ellenére, hogy nyilvánvaló volt, a Kis Antant csapatai semmibe vették a kijelölt demarkációs vonalakat, és gátlástalanul nyomultak tovább az ország belseje felé. De a csonka ország népe – mint megannyi győztes vagy vesztes csata után – így is tappra állt. Az igazi "Trianon" 2004. december 5-én következett be, amikor a szavazásra jogosultaknak csak 18,94 százaléka mondott igent a kettős állampolgárságra. Ezt a fájó sebet meggyőződése szerint csak részben orvosolta a 2010. évi törvény, de biztatónak mondta a két évvel korábban összehívott református zsinatot, amely kinyilvánította a Kárpát-medence valamennyi magyar reformátusának egységét.

 

Dr. Aradszki András kiemelte: sem a trianoni diktátum, sem a második világháborút lezáró béke nem tudta igazán "feldarabolni" a leszakadt országrészek magyarságát. Az egység bomlása a kádári gulyáskommunizmussal vette kezdetét, ami bezárkózást, irigységet vagy közönyt, önzést eredményezett a szétesett nemzetrészek között. Elvette önazonosságunkat, a hazafiság erényét, ez eredményezte végül a 2004. december 5-i önkitagadást. Ezért alkották meg Magyarország Alaptörvényét, amely a nemzeti összetartozás elmélyítését hangsúlyozza. Ez nem ódivatú törvény, nem veszélyeztet senkit, hanem önbecsülésünket szolgálja. A döntés helyességét pedig az a tény is igazolja, hogy már kilencszázezernél több magyar élt a kettős állampolgárság lehetőségével. Jelzés értékűnek mondta, hogy a nemzeti összetartozásról szóló parlamenti javaslatra 302-en mondtak igent Juhász Ferenccel (MSZP) és Schiffer Andrással együtt (LMP), 55 MSZP-s szavazott nemmel, az LMP 12 képviselője pedig tartózkodott.

Pátkai Zsolt alpolgármester és dr. Aradszki András képviselő mellett két városi intézmény, civil és társadalmi szervezetek – köztük a román nemzetiségi önkormányzat – képviselői, valamint magánszemélyek helyezték el koszorúikat az emlékműnél. Az ünnepségen a Battai Dalárda is fellépett. A megemlékezést a Szózat és a Székely Himnusz zárta.

 

Este 9-től a Jobbik százhalombattai szervezete fáklyás megemlékezést tartott a helyszínen. (A fotókat Török László készítette.)