Te voltál versem virágzása,

A fájdalmak útja hozzád vezet,

Elapad mosolyom forrása,

Ittam csókodat, verejtékedet.

Egy fuxosért azt mondtad: " Ég veled! "

Homlokod holdja már nem enyém.

Míg tébolygok, szakállam megered:

November hava vágtat felém.

 

Nem kértelek a számadásra,

Kínjaim odván darázslik szemed,

Kancsal vágyad hulljon a sárba,

Fullasszon értem az emlékezet!

Vedd észre versem, ez örök jelet,

Dallá lesz a megcsúfolt remény,

S mert szívünktől sorsunk rendeltetett:

November hava vágtat felém.

 

Mit ér a csók, ha nincs virága?

Az ölelés, ha csupa rémület?

Benned szárad el szívem ága,

Késemből kihull minden gyűlölet.

Szerelmed tán csak a pénz, úgy lehet!

S meggörbülhetek dalt zengve én,

Árverezik már rég a lelkedet.

November hava vágtat felém.

 

 

Ajánlás:

 

Vedd szavaimat, mint a kenyeret,

Hadd ropogjanak fogad hegyén!

Mennyei máglyán égnék el veled:

S November hava vágtat felém.

 

A vers elnyerte az idei Spangár-díjat, amelyet Fazekas István május 13-án vett át. Spangár András 1678-ban született Nógrád községben, jezsuita szerzetes volt, költő, irodalmár, s mondhatjuk, hogy az első magyar enciklopédista (Didrotékat is megelőzve), hiszen kötetbe gyűjtötte a magyar nyelven írók lexikális anyagát. A Falvak Kultúrájáért egyesület és a Spangár András Irodalmi Kör 2004-től évente kiadja a Spangár-díjat vers, illetve próza kategóriában. A pályázat országos, sőt határon túli. A zsűriben neves szakemberek kapnak helyet.