Premier plán - Százhalombatta nekem az életet adta
2011-01-21 - Tiszta udvar, rendes ház, mosolygós háziasszony fogad. Mérgesné Cseh Marianna kicsit zavarban van, de azzal a reménnyel ülünk le beszélgetni, hogy története erőt adhat, tanulsággal szolgálhat másoknak. Ő is nagyon sok segítséget kapott a családjától, szűkebb és tágabb környezetétől, amikor támogatásra szorult. De először is a boldog gyermekkorról mesél.
- A pozitív energiám a csodálatos, zalai gyerekkoromból, a nagymamámnál töltött nyarakból táplálkozik. A mai napig visszajárok a környékre feltöltődni. Bázakerettyéről, a magyar olajipar bölcsőjéből indult az életem. 1938-ban az amerikaiak kezdték el kitermelni a zalai olajmezőket. 1958-ban, amikor születtem, a kis falumban színvonalas strand és művelődési ház működött, az aszfaltozott utcákon amerikai stílusú kertvárosi házak álltak. Igen magas színvonalú volt az infrastruktúra. Innen, a "Zala Svájcának" is nevezett faluból költözött a családom 1963-ban Százhalombattára. Itt akkor mindössze néhány épület állt, egyetlen bolt működött a vasútállomásnál, járda sehol nem volt, csak sár mindenütt. Nagyon lehangoló látvány fogadott bennünket.
 
- Mi tartotta mégis itt a családot?
- A szüleim bíztak Százhalombatta fejlődésében. Apukám – 73-as törzsszámával – a Dunai Kőolajipari Vállalat első fizikai dolgozója volt, anyukám is a vállalatnál helyezkedett el, végig a munkásellátáson dolgozott. Édesapám, aki vidám, társasági ember volt, ’88-ban meghalt, ez nagy törést jelentett mindannyiunk számára. Édesanyám a mai napig itt él, az első lakásunkban. Már itt született az öcsém, Péter, akire nagyon büszke vagyok. Sokan ismerhetik őt a Zenebona Együttes vagy az "Égi bárányok" című gyereklemez kapcsán. A hetvenes évek közepére az egész anyai ági rokonságom Százhalombattára költözött.
 
- Ezután már "töretlen" volt a battai lét?
- Igen, leszámítva négy évet, amit Keszthelyen töltöttem közgazdasági szakközépiskolában. Érettségi után visszakerültem a városba, a DKV titkársága lett az első munkahelyem és dr. Rátosi Ernő volt az első főnököm. Nagyon jó kollektívába kerültem. Ott ismerkedtem meg a férjemmel, Mérges Istvánnal is. Egy év múlva összeházasodtunk. ’79 tavaszán lakást kaptunk és kiköltözhettünk a szállóról. Akkor már a nagyfiamat, Norbit vártuk. Ő mára kommunikációs főiskolát végzett, felnőtt ember, egy logisztikai cég munkatársa, két éve ismerkedett meg a párjával, aki szintén battai. Norbi tizenhét éve basszusgitározik, alapítója volt a Honeyball zenekarnak, és most a The Big Bunny Hall Swinger Club-nak. ’82-ben született Niki lányunk, sajnos egészségkárosodással, többször az életben maradásáért küzdöttünk az orvosokkal együtt. Mai napig meghatározza a családunk életét, hiszen sok figyelmet, törődést és türelmet igényel, aminek köszönhetően önálló életet él, két szakmája van. A párjával évekig Budapesten lakott és dolgozott. A zene mindkét gyerekem életében nagyon fontos, Niki énektanárhoz jár már nyolcadik éve, és a rendszeres fellépések mellett több tehetségkutató versenyen is részt vett.
 
- Niki története is komoly kihívás a család számára, és néhány éve ön is megbetegedett.
-’93-ban felsőfokú üzemszervezői diplomát szereztem, majd a vállalat üzleti utaztatását bonyolítottam. Nagyon szerettem ezt a változatos munkát, de stresszes feladat volt. ’99-ben a MOL kiszervezte a profiljába nem illő tevékenységeket, így az utaztatást is. Ez testileg és lelkileg is nagyon megviselt. Még abban az évben felfedeztem, hogy gond van az egészségemmel. Mindig is bizakodó voltam, Nikivel kapcsolatban sem adtam fel soha a reményt, de amikor a betegségemet közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt diagnosztizálták, nagyon magam alá kerültem, és a család teljes körű összefogására volt szükség a talpra állásomhoz. Majd jött 2000, a küzdelmem éve. Január elején megműtöttek, utána kemoterápia, sugár- és hormonkezelés, minden, ami ezzel jár. Nagyon jó érzés volt, hogy sokan megkerestek, jöttek segíteni, bíztattak. Rádöbbentem, hogy a családomon kívül is milyen sokan szeretnek, hittem, hogy én sokkal erősebb vagyok a betegségemnél és nem fog legyőzni.
 
- Mindent el is követett a gyógyulása érdekében.
- Egyedül jöttem-mentem a kezelésekre, felkerestem természetgyógyászt, vitaminokat szedtem. Korábban is pozitívan gondolkodtam, de ez ekkor tudatossá vált. Mindig is aktív életet éltünk, biztosan ez is segített a gyógyulásban. Sokat utazunk, kirándulunk, síelünk. Nagyon szép helyeken jártam, megismertem érdekes kultúrákat. Ez karbantart fizikailag és lelkileg is. Jógázom és meditálok a lelki nyugalmam érdekében. A természetgyógyászom irányításával elvégeztem egy reiki tanfolyamot, megismertem az úgynevezett "univerzális energiát". Erősített az a rengeteg támogatás, amit kaptam a környezetemtől, a barátoktól és főleg a családomtól. Ez az időszak a mai napig meghatározza a kapcsolataimat, és én is minden lehetőséget megragadok, hogy segítséget nyújtsak a rászorulóknak.
 
- Ilyen zaklatott időszakban sokan fordulnak a valláshoz segítségért.
- Soha nem kaptam vallásos nevelést, de nincs olyan nap, hogy ne imádkoznék. Egyfajta belső odafordulással vagyok Isten felé. Amikor megbetegedtem, az öcsém többször elvitt templomba, de én inkább abban hiszek, hogy az égből szeretett nagymamám és édesapám vigyáz rám, akik mindig mellettem állnak.
 
- Hogyan telnek most a mindennapok? Mik a tervei?
- Rehabilitációs időszakban vagyok, a családi vállalkozás ügyeit intézem, háziasszonykodom, gondozom a kertet. Van egy szép tavunk, idecsempésztem néhány erdei növényt Zalából. Sok közéleti-, sport- és kulturális rendezvényen ott vagyunk, maximálisan kivesszük a részünket ezekből a programokból a férjemmel. 15 éve táncolunk a Forr-más Hagyományőrző Néptáncegyüttesben. A mozgás miatt kezdtük, és rövid idő alatt nagyon jó közösség alakult ki. A mai napig is tanulok, képzem magam, és terveink között szerepel egy közös családi üzlet megvalósítása is. Úgy érzem, belső imáim meghallgattattak, nagyon örülök, hogy egészségesen, újult erővel és pozitívan nézhetek a jövőbe. Boldog vagyok, hogy a gyerekeim párra találtak, szeretném látni az unokáimat felnőni, és tartalmas, nyugodt, békés életet élni ebben a városban, ahol az egész családom megtalálta a boldogulását.
 
- Kit ajánl a következő Premier plán beszélgetésre?
- Sziva Miklóst, aki földim Zalából és baráti társaságunk tagja. Fiatal mérnökként került a városba, azóta a finomító egyik meghatározó vezetője, és amellett sikeres vállalkozó is. Büszke vagyok rá. Csodálom, ahogy Zalában élő idős szüleiről gondoskodik.