Egyes gazdasági szakértők szerint az idei karácsonyban sokkal kevesebb pénzzel rendelkezik az átlagos vásárló, mégis – akár hitelből – is közel annyit fogunk költeni, mint tavaly, ha nem többet. Küszködik az ember, az értékes ajándékért, ami örömöt jelent a másiknak, és amivel a saját lelkiismeret is megnyugtatható. A vásárlások így gyorsak – minél hamarabb túl lenni az egészen –, de drágák lesznek, kevés ráfordítással minél nagyobb siker elérésére. A vége mégis gyakran az, hogy alig használható ajándékok születnek, rövid örömet okozva, a karácsony pedig alig különbözik a hétköznapoktól.

A karácsonyi ajándékozás eredete Istenhez köthető. Ő, hogy bűneink miatt ne legyünk átkozottak, nekünk adta Jézust. Mi pedig ajándékokat adunk egymásnak, sokan úgy, hogy elfelejtik az eredeti forrást. Elszegényedve sem találnak békességet és áldást. Pedig szeretteinknek is adhatnánk olyan lelkülettel, ahogyan Istennek jó adakozni. Magunkból azt adni, amink van: szeretettel, törődéssel, tapintattal, figyelmességgel, megbocsátással és bocsánatkéréssel. Mindaz, amit így adunk, teljes értékűvé lehet.

A szeretteinkkel való örömben pedig eszünkbe juthat a Teremtő Isten szeretete, és magasztalhatjuk Őt, magunkat az Úr akaratának odaszánva. Az ünnep legyen attól ünnep, amiért létrejött. Isten elküldte az Ő Fiát megváltásunkra. Akinek kétségei vannak, az is öltözzön ünneplőbe kívül és belül, és kérje Isten gazdagítását. Segítsen mindnyájunkat úgy az Isten, hogy adventban mind az Istennek szánt hálánk, mind az embereknek szánt ajándékok méltók legyenek és áldott lehessen a karácsonyunk.