Két hét a táncé, a zenéé, az éneké immár évek óta Batta szívében a nyár vége felé. Felkészülés a borús őszre és a fagyos télre a magunkkal vitt emlékkel. Augusztus közepén eljön hozzánk a világ, a táncos lábúak hozzák magukkal két tucat ország kultúráját, amit – ha van időnk – két héten át szinte nonstop szívhatunk magunkba. Egy-egy ország legjobb táncegyütteseinek fergeteges produkcióiban gyönyörködhetünk, a színpadról küldött mosoly, látvány ilyenkor bearanyozza napunkat. Valamennyi műsorszám magával ragadó – Szigetvári József mindig jól válogat a világ terméséből -, de számomra az év élményét a paraguay csapat nyújtotta, a hárfás fiúval az élen. Olyan hangulatos, nívós előadást láttam, amelynek emléke, biztos vagyok benne, egész életemben végig fog kísérni! Zenéjük, táncuk, kedvességük megejtő volt, s még a nézőtéren is produkálta magát fekve, ülve egy-egy dél-amerikai szépség kancsóval a fején. Színpadi társuk közben fokozatosan nehezítette magánszámát, először – szintén fejen - egy, majd kettő, három, négy, végül öt(!) borosüveggel. Üveges tánca hosszú vastapsra ragadtatta a publikumot. Tomboló siker, napokig nem tértem magamhoz az élménytől.

 

Négy hónap távolából természetesen már "magamnál vagyok", de ha ezekre a momentumokra gondolok, a legzordabb időkben is visszatér lelkembe, szívembe a nyár. Már csak nyolc hónap, és újra felragyog a Summerfest, az öröm ünnepe!