A ceremónián a nemzetközi csoportok mindenféle nyelveken köszöntötték az országot, a várost, a közönséget – akik többnyire egy szót nem értettek például a tajvani üdvözlésből, mégis hatalmas tapssal viszonozták. A világ elhozta egy-egy kis darabkáját Százhalombattára. Reméljük, cserébe szép emlékeket visznek haza!

Szigetvári József fesztiváligazgató tizenhét éve lelkes és fesztelen házigazdája a rendezvénynek. Talán csak akkor jött kicsit zavarba, amikor Mórucz Lajosnét, a fesztiválláng meggyújtóját konferálta fel. Illetve inkább maga is meghatódott, ahogy megfogalmazta, hány kisbabát mentett meg és hány családot tett boldoggá "Gabi néni" a Gólyahír egyesületen keresztül.

A közreműködők – táncosok, tolmácsok, kísérők, szervezők, önkéntesek –, közel hatszázan, hatalmas és dolgos családként teszik a dolgukat.

Fix pontja a Summerfest-nek a jelmezbál. Szellemes ötletek, szexi lánynak öltözött fiúk és kemény férfinak maszkírozott lányok is megfordultak az éjszakában. A Battafit parkolójában felállított sátorban népzene szólt, Németh Dénes és zenekara jóvoltából. Forogtak a párok, röpültek a copfok és a szoknyák. Az étteremben közben egészen más ritmusra, teljesen más népek öklükkel csillagokat kalapáltak az égre. Lady Gaga épp aktuális slágerére egy körülbelül kilencfős csoport formációba állva, saját koreográfiáját táncolta. Kultúrák békés találkozója néhány négyzetméteren.

Megmérkőztek egymással az ország szóló néptáncosai. A "Facsard meg! Sirítsd meg!" versenyen hatan is kiérdemelték a "Sirítő-díjat". A nemzetközi zsűri Pintér Nelli táncát különdíjjal jutalmazta.
A záróceremónia – és talán az egész 2010-es Summerfest – legnagyobb dobása a világzenekar volt. Különösen hangzott, ahogy a klasszikus és egzotikus hangzású hangszerekkel megszólaltatták az Erkel-év alkalmából a zeneszerző muzsikáját, de mindenképpen a fesztivál egyik legfelemelőbb mozzanata volt.

A záróünnepség végén, miközben a hangszórókból bánatos zene szólt, a színpadon hevesen üdvözölték, búcsúztatták egymást az újdonsült ismerősök. Már leállt a muzsika, a közönség nagy része is távozott, de a színpadon még mindig lelkesen ölelgette egymást egy török táncos és egy columbiai táncosnő.
A kisebb-nagyobb találkozások, emlékek kontúrjai talán idővel elmosódnak, de minden élménnyel tovább gazdagodunk.

Persze, előfordult közben olyan is, hogy az időjárásnak rossz napja volt, és az árusok rohanvást mentették a vihar elől portékáikat. Továbbra is gond, hogy a Damjanich út felől nem akadálymentes a rendezvényközpont. Akadt, hogy botladozott a szervezés, és a belépőjegyek sokszor sokba kerültek. De bolond, aki nem lát túl az apróságokon, és nem tudja egészben látni azt a csodát, ami tíz napra Százhalombattára költözött!