Miután édesapja munkát kapott Százhalombattán, fél éves korában édesanyjával együtt ő is otthagyta a kis mátraaljai falut, Ecsédet. Szereti a várost, mindenhol hangoztatja értékeit, főleg, ha a már közhelyesnek számító negatívumokat hozzák szóba. Van ugyan némi pollenallergiája, de pusztán magának köszönheti, miután óvodás korában méhecskét játszva bekente az orrát virágporral...

 

- Sokáig színész szerettem volna lenni. Minden évben szerepeltem, és igen jó eredményeket értem el a különböző kulturális seregszemléken. Másodikos koromban járási aranyoklevelet kaptam. A szentesi tehetségképző gimnáziumba jelentkeztem, de nem vettek fel, mivel "csak" erős négyes volt a tanulmányi eredményem. Végül a pusztaszabolcsi gimnáziumba iratkoztam be, az érettségi után pedig a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolára jártam. Nem volt kiforrott elképzelésem a pályaválasztással kapcsolatban, de sima érettséginél többet szerettem volna. A főiskolán testnevelő-gyógytestnevelő képesítést is szereztem, mellette kerámiázni tanultam, és továbbra is szerepeltem előadói versenyeken.

 

A főiskolát egy év honvédség követte, majd visszatalálva Százhalombattára az 1. Számú Általános Iskolában kezdett tanítani, ahol beindította a kerámia szakkört is. Menetközben megkedvelte a pedagógus pályát és a gyerekekkel való foglalkozást. A tanítás mellett levelezőn végezte el a testnevelés-tanári szakot. A főiskolán ismerkedett meg későbbi feleségével, akivel építkezni kezdtek Dunafüreden.

 

- Nagyjából semmink nem volt. A szüleink még épp jókor megvették a telket, mert rá fél évre sokszorosára ugrottak az árak. Építkeztünk, tanultam és tanítottam. Nagyon jó csapat dolgozott az 1-es iskolában. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, a nagyobbik lányom is odajár. Persze, minden évben vártam, hogy a kormány helyre rakja a pedagógusbéreket, aztán egy idő után többre vágytam, kiléptem. Fél évig a DIFER-nél dolgoztam autókereskedőként, aztán a MOL Elsődleges Szállításra kerültem. Sokat kellett utaznom az országban, mindenfelé. Kinyílt, kiszélesedett a világ.

 

Mivel nagyon tetszett a lakodalmunkon a vőfély műsora, felkerestem Laták János szekszárdi vőfélyt, aki segített, mire kell figyelni egy lakodalom levezetésénél, illetve mivel lehet elrontani. Könyvtárközi kölcsönzéssel begyűjtöttem mindenféle szakirodalmat határon innen és túlról. Egyszer összeszerkesztek egy vőfélykönyvet. Jó néhány lakodalmat levezettem Pest, Fejér, Tolna megyében, de ahogy nőttek a gyerekek, már nem akartam annyit utazni, úgyhogy az utóbbi időben nagymértékben visszaszorítottam ezeket az alkalmakat.

 

Közben szükségét érezte annak, hogy a humán végzettség mellé a munkahelyén jól alkalmazható képesítést szerezzen. Munkavédelmet tanult a Műegyetemen, majd tűzvédelmet a BM Katasztrófavédelmi Oktatási Központban. Ezután a Finomítás Egészségvédelem, Biztonságtechnika, Környezetvédelem szervezetéhez került. Sok gyerek vágyik arra, hogy ha majd nagy lesz, hasonló munkát végezzen, mint az édesapja. Miklós gyerekkorában ez nem fogalmazódott meg élesen, de az élet valahogy mégis úgy hozta. Jelenleg a polgári védelem és a katasztrófavédelem területén képezi magát.

 

- Nálam véletlenül alakult így, de nagyon örülök neki. Nagyon jó, felelősségteljes csapatban dolgozom. Törekszünk arra, hogy a város oktatási és egyéb intézményeivel is élő kapcsolatot tartsunk. A megelőző intézkedések nemcsak a munkavállalók, hanem a város lakóinak biztonságát is növelik.

 

Szilviával, a feleségével és a három gyerekkel - Rékával, Petrával, Gergővel - nagyokat kirándulnak, elkezdték végigjárni az Országos Kéktúrát. Évekkel ezelőtt részt vettek egy táborozáson, amit a Százhalombattai Kolping Család Egyesület szervezett. Jól érezték magukat, beléptek az egyesületbe.

 

- A mozgalmat Adolf Kolping kölni pap indította százötvenhárom évvel ezelőtt. A családok megerősítése, egyben tartása, a szabadidő értelmes, értékes, alkotó eltöltése a célja. Egymás hegyén-hátán alakulnak a különböző szervezetek, de tényleges tevékenységet nem tudnak felmutatni. Mi abszolút nyitottan működünk. Kolping Akadémia néven alkalmanként meghívott vendégek tartanak olyan előadásokat, amik mindenkihez szólnak. Az ifjúságvédelemnek azzal kell kezdődnie, hogy értelmes, érdekes programokat kínálunk, és akkor nem lesznek vonzók a kietlen helyek és a káros szenvedélyek. Nehéz, mert a tiltott gyümölcs mindig édesebb. Míg bele nem harapnak... Vannak programok, amik nem konkrétan az egyesülethez kapcsolódnak, de tagok csinálják: például a babamama klub a plébánián, vagy az ünnepekhez kapcsolódó kézműves-foglalkozások. Kirándulásokat, bográcsozást, táborozást szervezünk.

 

- Néhány hónapja ön lett az egyesület elnöke. Belefér még mindezeken kívül bármi is az életébe?

- Javarészt egyesületi tagokból, két évvel ezelőtt alakult a Satu zenekar. Általános iskolás éveim alatt végig énekkaros voltam. A főiskolán tanultam gitározni, majd a Liszt Ferenc Vegyeskarban énekeltem több évig Zongor Árpád és felesége vezényletével. Évekkel később egy budapesti zenekarban énekeltem, többször felléptünk. A Satuval régi magyar rockslágereket kezdtünk játszani, majd bluest. Nagy kedvencem, Tom Waits dalait magyarítottam, ebből jó egyórás koncertet adtunk egy kultúrest keretében múlt év novemberében, aminek a sikere nagyon doppingolt. Elkezdtünk saját számokat is írni, készül egy Százhalombatta blues...

És ha azt hinnénk, hogy ezen kívül már biztos semmi másra nem marad ideje és energiája, kiderül, hogy amit ő szerényen "barkácsolásnak" nevez, az komoly, fából ácsolt galéria – létrával és védőhálóval – a gyerekek szobájában, játszótér akácrönkökből a kertben, kandalló-építés a nappaliban...

 

- Szeretünk így télen elé ülni a feleségemmel, beszélgetünk, és ilyenkor pipázom. Van tajték-, gyökér- és cseréppipám is. Nagyon az emberhez tudnak nőni. Jó ez. Szeretem a nyugalmat...

 

Régi kolléganőjét, Szabó Tündét ajánlotta a következő Premier plánba.

- Egyszerre kezdtünk tanítani, szakmailag már akkor is nagyon jó volt, és azóta is folyamatosan fejlődik. Csendben, de nagyon lelkiismeretesen, három gyerek mellett is fáradhatatlanul dolgozik az ifjúságért.