Színház a városban
2009-11-16 - A Barátság Művelődési Központ sokat tett az elmúlt években a százhalombattai színházi élet kialakításáért, egyensúlyt találva a népszerűség, az igényesség és a megfizethető jegyárak között. Néhány hónapja a Színi Stúdió növendékei is bontogatják szárnyaikat, nagy sikerrel szerepeltek az október 23-i, s ugyancsak tetszéssel fogadta a közönség az „Emil és a detektívek” című zenés játékot, amit az októberi bemutató után november 13-án ismét teltház előtt játszottak.
Az előadás előtt Galambos Zoltánt, a Körúti Színház igazgatóját és a battai színi stúdió vezetőjét kérdeztük az együttműködésről.

–  Milyennek látja a két intézmény kapcsolatát?
 –  Nagyon jónak. Két évvel ezelőtt az az ötletem támadt, hogy legyen Százhalombattának egy színháza.  Takács Péterrel és Ulviczki Erzsivel pedig arra jutottunk, hogy először is egy színi iskola létrehozása lenne célszerű. Azóta sok mindent tettünk, vannak részállomások, amelyek elég sikeresek, úgy érzem, a növendékeink egyre komolyabban veszik ezt a dolgot.

–  Mekkora a létszám?
 – Jelenleg tizenöt fő, de nálunk nincsenek "töltelék emberek". Akik járnak, szinte jelképes összeget fizetnek. Nagyon ügyesek és elkötelezettjei a színháznak. Aki egy bemutató előtti tíz napot intenzíven végigcsinál, olyan "narkóba" kóstol, amiről talán soha sem fog leszokni. Akik ezt elkezdték az elején, mostanra hihetetlen változáson estek át.

 – Milyen a nemek aránya?
–  Jelentős férfihiánnyal küzdünk. Négy fiú és tizenegy lány. A fiúk ebben az életkorban gátlásosak, a lányok meg exhibicionisták, de nem aggódom: akinek ide kell kerülnie, az ide fog érni!

 –  Mennyire könnyű a profik és amatőrök együttesét rendezni?
 – Az amatőrök számára ügyesebben kell megtalálni a figurákat. Tőlük kevésbé várok színészetet, inkább csak magukat kell adni, bár az elmúlt másfél-két évben színészi eszközökben is gazdagodtak. Hetente kétszer gyűlünk össze, igyekszem arra is gondot fordítani, hogy a csapat közösség is legyen.  Ha valakit megtalálnak, kóstolgatnak, időben igyekszem megállítani, no, nem hatalmi szóval, inkább emberi gesztusokkal, kibeszéléssel. Egyébként is az én színházam haveri színház, nálam nincsenek hisztérikák, csak barátok a Koltai Robitól a Kautzky Armandig. Igyekszem a gyerekeket is abban a szellemben nevelni, hogy az előrejutás nem fúrással, hanem szellemi teljesítménnyel  lehetséges.

 –  Mik a közeljövő tervei, lesznek-e újabb bemutatók?
 – Természetesen lesznek. Vannak kollégák, akik 10-12 darabot is rendeznek egy évben. Az én meglátásom szerint, egy - másfél darab rendezhető tisztességgel. A többi az blattolás, önismétlés és felkészületlenség. Nekem most egy-két hónap töltődésre van szükségem. Jövő áprilisban lesz 40 éves a város, jó lenne, ha születne egy darab erre az évfordulóra.

–  Az Emil és a detektíveket máshol is bemutatják?
 – Játszottuk már Békésen, Makón, és legközelebb Siófokon adjuk elő. Amerre rendszeresen járunk, és ismerik a Körúti Színház repertoárját, tudják, hogy nem mutatnánk be nívótlan darabokat. Sok pozitív visszajelzést kaptunk már eddig is.

 – Felújítás előtt áll a színházterem, amely évtizedekre meghatározhatja a működését. Kikérték az ön szakmai véleményét is a terveket illetően?
 – Még nem, de szívesen segítenék.