Köszöntöttük a 90 éves dr. Simon Pált
2019-04-05 -
Márciusi klubnapunk vendége dr. Simon Pál, a Dunai Kőolajipari Vállalat első igazgatója volt, aki február 17-én töltötte be 90. életévét. Köszöntésére sok tagtársunk eljött, valamint megjelent Szekeres József, aki dr. Simon Pál igazgatósága idején a városi tanács elnöke volt.

Sziva Miklós rövid köszöntője után Nádasy István, egyesületünk első elnöke ismertette és méltatta a vendég életútját.

Dr. Simon Pál Miskolcon született 1929. február 17-én, munkáscsalád gyermekeként. Korán dolgoznia kellett egy pékmester mellett segédként, ami azt is jelentette, hogy a családnak minden nap jutott egy fél kenyér a munka fejében. Az elemi és polgári iskola elvégzése után egy evangélikus líceum tanítóképzőjében tanult tovább, majd jelentkezett a Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karára. Mint a "Fényes szelek" gyermeke, a többi munkás-paraszt gyermekkel együtt nagy lelkesedéssel végezte tanulmányait és szép jövő előtt állt. Már akkor igazgatói megbízást kapott az egyetemhez tartozó kollégiumban. Később ez a kollégium megszűnt, így a III. és IV. évfolyam alatt katonai kollégiumba kellett mennie, mert a szülők csak így tudták tanulását támogatni. Ez azt is jelentette, hogy katonai pályára fog kerülni. Vegyészmérnöki diplomájába bele is írták, hogy vegyész hadmérnök.

Az egyetem elvégzése után a honvédség állományába került és a légierő parancsnokságnál teljesített szolgálatot mérnök főhadnagyként. A repülőgépek üzemanyag-ellátásával foglalkozó személyek oktatásával és továbbképzésével foglalkozott. Innen úgy került el, hogy aspirantúrára jelentkezett, ezzel átkerült a Tudományos Akadémia állományába.

1955. szeptembertől volt aspiráns a moszkvai Lomonoszov Intézetben, ahol kandidátusi disszertációját 1959-ben védte meg. 1959-től a MÁFKI-ban dolgozott, Freund Mihály igazgató kezei alatt. A MÁFKI akkoriban Magyarország legnagyobb kőolaj- és szénhidrogén-kutató intézete volt. Rövid idő alatt igazgatóhelyettesi beosztást kapott és reménykedett, hogy ő lehet majd az intézet igazgatója. Erre azonban nem került sor.
1962-ben megkereste Szekér Gyula nehézipari miniszter és Százhalombattára küldte, hogy az ott épülő Dunai Kőolajipari Vállalat igazgatója legyen. Tizenegy évet és 2 hetet töltött az üzemben igazgatóként, majd vezérigazgatóként. Mindenben arra törekedett, hogy a DKV-ban felkészült, jó hangulatú emberek dolgozzanak, és teljes értékűen lássa el azt a feladatot, amit a kormány rábízott.

1973-ban kinevezték az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatójának. Bár sok ellenállásba ütközött, vezetése alatt megváltozott a tröszt szerkezete, de munkáját már Bán Ákos, az új vezérigazgató fejezte be, mivel dr. Simon Pál 1974-ben a minisztériumba került miniszterhelyettesi, majd 1975-től miniszteri pozícióba. Nehézipari miniszteri pályafutását akkor fejezte be, amikor a Bős-Nagymarosi erőművekről döntés született. Az ő nagyon határozottan kinyilvánított véleménye az volt, hogy erre a projektre nincs szükség. Ezután átszervezték a minisztériumokat, a három ipari minisztériumot összevonták, és az új felállásban dr. Simon Pál már nem kapott szerepet.

Diplomáciai pályára került 1981-ben. Magyarország belgrádi nagykövete lett. Nagyon szerette ezt a munkát és jól együtt tudott dolgozni a helyi emberekkel, nem észlelete azokat a konfliktusokat, amelyeket a magyar politikusok körében tapasztalt. (Sokszor kérdezték tőle: "Hogy-hogy te ilyen jól kijössz velük?")

A Prodinform Műszaki Tanácsadó Vállalat vezérigazgatója volt 1985-től 1991-ig, nyugdíjba vonulásáig. A Veszprémi Egyetemmel sem szakadt meg a kapcsolata, előbb címzetes egyetemi docens, majd címzetes egyetemi tanár elismerést kapott.

Szekeres József köszöntőjében elmondta, hogy tanácselnökké választása után első útja a DKV-ba vezetett, hogy találkozzon dr. Simon Pállal. Amikor elmondta neki, hogy ő is a "Fényes szelek" nemzedékének tagja volt, egyből barátok lettek. A város rengeteg támogatást kapott a DKV-tól, a többi között strand, sportpálya is épült, de nem volt pénz a víztisztító üzemre, amely nagyon sok pénzbe került. Akkoriban dr. Simon Pál már miniszter volt, és dr. Rátosi Ernővel jártak nála segítségért. Közösen találták meg azt a kompromisszumos megoldást, hogy a városnak legyen víztisztító műve, igaz DKV-szivattyúház néven!

A köszöntés következő lépéseként Sziva Miklós, egyesületünk elnöke egy oklevelet nyújtott át dr. Simon Pálnak, amely szerint, az OMNYE elnöksége örökös tiszteletbeli tagjának választotta őt 2018. december 11-én.

Dr. Simon Pál meghatottan köszönte meg, hogy ilyen nagy létszámmal jelen vannak az egyesület tagjai a klubnapon, amire ő nem is számított. Elmondta, hogy bizony sokszor kellett olyan dolgokba is belemenni, amit a törvény betűi szó szerint nem, de az emberek lelkiismerete feltétlenül megengedett. Példának az egyik százhalombattai iskola esetét említette, ahol maximum négy tantermes épületre volt törvényi lehetőség, de a DHV akkori igazgatójával, Csenterics Sándorral összefogva 16 tantermes iskolát építettek, tudván, hogy a későbbiekben már ez is kevés lesz.

Felhívta a figyelmet arra, hogy amit ma megtehetünk, ne halogassuk, tegyük meg azonnal, mert később már nem lesz rá lehetőség. Annak idején nem hitte volna, amikor idekerült, hogy a kukoricaföldön felépül a DKV, s lám, milyen csoda lett belőle. Mindenki büszke lehet rá, aki csak egy téglát is odatett. Szeretettel üdvözölt mindenkit, aki ebben részt vett.

Tatay Tiborné megköszönte dr. Simon Pálnak, hogy annak idején teljes értékű mérnöknek tekintette az akkor még ritka női mérnököket. Tóth József tagtársunk pedig 1972-ben kapott Kiváló Dolgozó oklevelét íratta alá ismét dr. Simon Pállal, amelyet ereklyeként fog őrizni tovább.
    
Olajipari Műszaki Nyugdíjasok Egyesülete