Lampert Mónika (51) volt miniszter, az MSZP pártigazgatója: Szép emlékeket őrzök a gyerekkori karácsonyokról, de 1988 óta számomra külön varázsa van az ünnepnek. Azon a december 25-én ugyanis megszületett a fiam. Szenteste a családdal együtt megettük az ünnepi vacsorát, a halászlevet és a mákos bejglit, aztán hajnalban megérkezett az új jövevény. Azóta ünneplünk születésnapot is karácsonykor, idén éppen a huszadikat.

Klamancsek Krisztián (36), a Rádió 6 műsorvezetője: Gyerekkoromban nagyon frusztrált, hogy sose láthattam se a Télapót se a Jézuskát. Mindig elcipeltek sétálni a Margithídra, aminek a közelében laktunk, ha pedig véletlenül otthon maradhattam, akkor is hiába kukucskáltam a kulcslyukon. Mire kitárult a szobaajtó, már csak a szikrázó (persze jó értelemben) karácsonyfát láttam, a szüleim pedig újból és újból azt mondták: „Hát, kisfiam, éppen most ment el.” Ettől függetlenül nem akarok panaszkodni rájuk, mindig a legjobb játékokat rakták a fa alá, és úgy érzem, embert neveltek belőlem.

Fábián Fanni (18) gimnazista: Egyszer átmentem az unokatestvéremhez, aki a kandalló előtt ült. Lobogott a tűz, melengette a lábát, szólt a Hare Krisna. Teljes beleéléssel tudtam játszani a kis unokaöcsémmel, meg a lélekhez szóló zene, meg minden. És akkor megállapítottuk, hogy ez a karácsony. Pedig november volt.

Weller János (42) vállalkozó, önkormányzati képviselő: A karácsonyban az a legjobb, hogy az ember megállhat egy pillanatra. Nem csörög egyfolytában a telefon, jut idő egy kicsit jobban figyelni egymásra, és észrevenni olyan apróságokat, amikre egyébként a hétköznapi rohanásban nincs idő. Az ajándékozás viszont nagyon nagy fejtörést okoz, nehéz kitalálni, hogy ki minek örülne a legjobban.

Györgyfalvay Zita (34) és Ludovic Just (37): (Zita) Pár éve a karácsonyt Martinique-n töltöttük, Ludovic szülőhazájában. Ahogy megérkeztem, mellbevágott az esős évszak. Nagyon nagy a pára, időről időre kitörnek az olyan viharok, amilyen szétzúzta New Orleans-t. Szóval, meleg van. Míg itthon mindenki bekuckózik a családdal, ott mindenki nekiindul. (Ludovic) Lemegyünk a tengerpartra, végiglátogatjuk a barátok házait, mindenki eszik, iszik, dobol és énekel. Nálunk nem ilyen búval béleltek a karácsonyi dalok és többnyire nem is Jézusról szólnak. A karácsonyi énekkoncertek bulik: mindenki játszik dobon vagy csörgőn, és a tévében van karácsonyi karaoke.

Szalai Gáborné Márti (60) könyvtárvezető: Nem voltam egy babázós kislány. Mindig mackós voltam hatalmas mackósorozatokkal, de édesanyám szerette volna, ha lányosan babázok. Egyik karácsonykor csengőszó és gyertyafény mellett ott ült egy nagy hajas baba, az ölében tíz agyagbaba: a Picililik. Ez nagyon nagy dolognak számított, mert akkoriban általában egy gyereknek csak egy babája volt. A kézzel varrott babaruhák – némelyik 50-60 éves – a mai napig megvannak, Luca unokám játszik velük.

Marek Edit nyugdíjas: Számomra az unokák jelentik a legnagyobb örömöt. Én nekik sütök, miattuk díszítem fel a fát. Amikor látom a szemük csillogását és a boldog kis arcukat, nekem az a legszebb ajándék.

Radácsi Anett diák: A Karácsony a szeretet ünnepe, de azért az ajándékozás is jó. Izgalmas kivárni a szentestét, és találgatni, hogy milyen ajándékot kapok. Idén egy titkos naplót kértem a Jézuskától, és remélem, ott lesz a karácsonyfa alatt!

Varga Ervin (alkalmazott): Számomra azért különleges az idei karácsony, mert először tölthetem azt a feleségemmel, ugyanis friss házasok vagyunk. Már megvettük az első közös fánkat, és izgatottan várom, hogy feldíszítsük. Úgy gondolom, hogy meghitt hangulatú, szeretetteljes, ugyanakkor emlékezetes lesz az idei ünnep.

Osztovics Jánosné eladó: Úgy gondolom, a karácsony titka a családban rejlik. Egy közös vacsora, néhány együtt töltött óra többet ér minden ajándéknál. Az ünnepi hangulatot persze a gyerekek készülődése alapozza meg leginkább. Amikor verseket mondanak és énekelnek, amikor már türelmetlenül várják a Jézuskát, akkor kerülök én is igazi karácsonyi hangulatba.

Molnár Attila (41) vállalkozó: Amióta megvannak a gyerekek, szenteste mindig édesanyáméknál, 25-én pedig anyósoméknál ebédelünk. Tradíció volt, hogy a halászlevet édesapám főzi. Az igazat megvallva sosem ízlett igazán, de mindig megdicsértük apámat, mivel ő nagyon büszke volt a szakácstudományára. Egyszer azonban tényleg nagyon finom lett a leves, és mi a szokásosnál is lelkesebben dicsértük apámat. Ő elvörösödött, anyukám meg elnevette magát. Azóta ő főzi a karácsonyi halászlét.