A megvádolt és a Kegyelmet nem kérek című színdarabjaim, mint történelmi drámák szorosan összefüggenek: az előbbi a puha diktatúra, az utóbbi a kemény diktatúra természetrajzát vizsgálja. Ez utóbbi feltárja Kádár János zsarnokságának genezisét is, azt a történelmi pillanatot tehát, amikor Kádár a hatalomért elárulja a forradalmat. Kádár becstelenségének igazi oka az a fajta jellemtelenség, mely szorosan összefügg a gyávasággal. Kádár pontosan úgy árulta el az ’56-os eszméket, a szabadságharcos pesti srácokat, s végül Nagy Imrét, mint ahogyan annak idején Rajk Lászlót. Macbethi karakter. Vagy talán még annál is rosszabb.

Az utóbbi hónapokban több rendezőben is felmerült, hogy színpadra vigye ezt a drámámat. Egy bökkenő van csak: a darab színpadra állítása rendkívül költséges lenne. Remélem, jön még olyan idő, amikor ez majd nem jelent problémát. Büszkén írom azonban most ide, hogy a dráma megjelenésekor Árkosi Árpád rendező így fogalmazott: "Ez a  mű méltó folytatása azon történelmi drámáknak, amelyek felelősséggel és merész írói fantáziával készítenek látleletet nemzetünk sorsfordító pillanatairól. A drámai szerkezet minden elemében megtartja azt a roppant terhet, amelyet felemel, sőt azt a végsőkig fokozni tudja. Nemcsak a szobrokban is megörökített >>nagyok<<, de a névtelen hősök is ugyan olyan erősen képviselik és formálják azt a társadalmi tablót, amelyben önmagunk jelen idejű arcát, lelkületét fedezhetjük fel. Hiszem, hogy meg fogja találni azt a színházat, mely méltó módon  színpadra is álmodja!"

Az ’56-os forradalom kisiskolás korom óta izgatott. Családunkban többeket is meghurcoltak, nem lehetett tabuként kezelni. Azt, hogy Zombori Pista bátyámat hogyan verték agyon a nyíregyházi ÁVO parancsnokságon, a Béres Józsefről szóló színdarabom egyik szereplőjével el is meséltetem. A kemény diktatúra és a megtorlások idején Magyarországon tombolt a terror, s mindent átszőtt a félelem. Amikor a Nagy idők városát írtam, igyekeztem a lehető legtárgyilagosabban feltárni városunk történetét. Megrendítő Sefcsik István, Cseresznye József és Versics Károly bebörtönzése, ám ha ’56 helyi történelméről beszélünk, nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy Csenterics Sándor volt az, aki olyanoknak is munkát adott az Erőműben, akiket az ’56-os ténykedésük miatt a pesti munkahelyükről elbocsájtottak. A hősiességet, a szolidaritást illetően gyönyörű emberi példák vannak előttünk, méltó módon kell őket felmutatnunk a battai ifjúságnak!