Életét végig kísérte az írás, a rögzítés vágya, fontosnak érezte, hogy nyomot hagyjon az utókor számára. Könyveket írt, több verseskötete jelent meg, egyéb művészeti     tevékenységet is folytatott, alkotott.

Férjével és fiával érkezett Százhalombattára 1961 januárjában. Sokan emlékezhetnek kis üzletükre, a faházra a Jókai közben, ahol előbb zöldségeket, később vegyes árut, ajándéktárgyakat lehetett kapni.

Bacs Lajos és neje meghatározó, közismert karakterei voltak a város mindennapi életének. Segítőkészen, aktívan vettek részt a közösségi életben. Jutka néni 56 évig, férje haláláig élt példás házasságban. Nagyon sok betegségen esett át, de a legnagyobb fájdalmat társa elvesztése jelentette számára.

Évtizedeken keresztül együtt küzdött, dolgozott, ünnepelt a városépítőkkel. Mindvégig a munkát tekintette az élet értelmének, és mindig a közösségért dolgozott.

Szerelme volt az írás, könyveiben nagyon sok élettörténetet megörökített. 1965-ben kezdett naplót írni, papírdarabokra rögzítette élményeit, gondolatait. Később fáradságos munkával, félig lebénult kézzel, elektromos írógéppel örökítette meg emlékeit.
Műveit krónikásként hozta létre, a jövőnek szánta. Meg akarta mutatni az élet szépségét, az ember értékét, valamint azt, hogy ebben a világban nem tarthat meg bennünket más, csak az önzetlen szeretet.

Közel másfélezer verset, számos magyar nótát és három könyvet írt. 2012-ben megjelent "Rögös az út" című kötetében Százhalombatta születéséről emlékezett meg. 2016-ban a "Kézen fogva vezetett az élet", 2017-ben a Reformáció 500 éves évfordulójára az "Isten kezében" című könyve jelent meg. Elkészítette a város meghatározó épületeinek – köztük a református templomnak – papírmakettjét. Míves alkotások voltak kagylógyöngy díszítésű kézimunkái is.

Élete utolsó éveit betegségben töltötte, de ezt is méltósággal viselte. Ebben az időszakban is mindig mások javát szolgálta. Megengedte, hogy fiatal orvosok tanulmányozzák, vizsgálják. 1981-ben kórházba került, a műtét után önként elvállalt egy kilenc hónapos gyógyszerkísérletet, hogy segítse a kutatást. Az új szer bevált, azóta is sikeresen alkalmazzák. Többször volt közel a halálhoz, azonban – mint vallotta – Isten kegyelméből mindig talpra állt.

Most, hogy Százhalombatta várossá nyilvánításának 50. évfordulóját ünnepeljük, gondolatai külön aktualitást nyernek: "Senki sem emlékszik rájuk, azokra az emberekre, akik megteremtették az utókor számára ezt a kényelmes, szép, tiszta kis várost. Emlékezzetek rájuk, míg csak éltek, nagyon sok szeretettel, mert megérdemlik!".
A jubileumi év alkalmából Fazekas István "Nagy idők városa" című színdarabjának ősbemutatóján Bacs néni (Jutka) alakja is megjelenik majd. Emléke, alakja tovább él munkáiban. Örökre szívünkbe zárjuk, mindig hálával és szeretettel gondolunk rá, soha nem feledjük.

Vezér Mihály, polgármester