2020. március 13. péntek este. Miniszterelnöki bejelentés: március 16-tól a diákok nem mehetnek be az iskolába. Meglepődés, döbbenet, szorongás: mi lesz, hogy lesz.... sokk....... sok-sok gondolat, ötletek, egymás megcsörgetése, elszántság, tervezés, lelkesedés, új módszerek, felületek felkutatása a neten, rengeteg munka. Ez mind egy hétvége alatt. Mert a pedagógus ilyen: nem ismer lehetetlent, ha a tanítványairól van szó.

Aztán jön a következő hét. A gyerekek hétfőn önállóan tanulnak, ismételnek, leckét írnak. A pedagógusok tanácskoznak, terveznek, tanulnak, ismerkednek az on-line tanítás lehetőségeivel. Kedden kapcsolatfelvétel: tanár-diák, tanár-szülő, diák-diák, szülő-szülő, tanár-tanár, csoportok, fakultációk, egyebek, digitális órarendre való átállás. Pörgés. Szerda: fejes a mély vízbe, mindenkinek. Mindenkinek új ez a helyzet. Még a gyerekeknek is, pedig eddig arról panaszkodtunk, mindig "neteznek", telefonoznak. Igen, de ez nem ugyanaz. Meg kell tanulni más formán tanulni. Önállóan, intenzíven, rendszeresen, folyamatosan. Itt tényleg lemarad, aki nem tanul. A pedagógus próbálkozik: melyik applikáció, oktatási módszer a legmegfelelőbb a csoportoknak, osztályoknak. Kicsiknek másképp, mint a nagyobbaknak, másképp az SNI-autista tanulók összevont csoportjainak. Minden megváltozott, de alkalmazkodnunk kell, és tudunk alkalmazkodni. A gyerekek lelkesek, izgulnak, próbálkoznak, hogy sikerüljön. A tanárok mindent megtesznek a gyerekek megsegítésére. Néha túlméretezik a tananyagot, aztán lassítanak. Nem kell rohanni, a tananyag megvár. A szülők a háttérben biztosítják a támogatást akár az ellátásban, akár asszisztálva a tanuláshoz.

A kialakult helyzetre való tekintettel egy teljesen új dologba kellett belevágnunk. A digitális-online világ a tanításban még számunkra, pedagógusok számára is nagyon sok tanulnivalót, új ismeret-anyagot tartalmaz. Nem vagyunk túl képzettek ebben, hiszen a mindennapi munka élőben gyerekekkel zajlik, az osztályteremben, az iskolában, most pedig ez a kapcsolat hiányzik. Mindkét félnek. A mosoly, a biztató pillantás, a komisz arckifejezés, de még a szigorú tekintet is. Az online térben való tájékozódás komoly kihívást jelenthet a szülők számára is, hiszen sokszor még egy email megírása is kihívás. Több esetben a diákok nem veszik komolyan a feladatokat, előfordul, hogy nem jelennek meg a kontaktóra időpontjában. Talán egyedül vannak otthon? Hozzá kell szokni az új helyzethez.  Majd beletanulnak. Ez elsősorban a fiatalabb korosztályt érinti, a gimnazisták ügyesen alkalmazkodnak.

Nagyon sok türelem kell. Több, mint, amikor bemegyünk az osztálytermekbe. De türelem kell a gyerekek és szülők részéről is. A szülők is otthonról dolgoznak. Nem tudnak egyfolytában a gyerekek mellett lenni, segíteni. Több családban régi gépek vannak, a telefonok nem biztos, hogy alkalmasak a mostani feladatokra. Az iskola ebben tud segíteni. A gyerekek sincsenek felkészülve arra, hogy egyedül tanuljanak, esetleg segítség nélkül. Amit eddig az osztálytermekben tanultak meg 45 perc alatt, annak a mennyiségét talán észre sem vették, mert volt közben egy kis csevegés, fegyelmezés, kis nem figyelés, ábrándozás, lazítás. Most otthon folyamatos a tanulás, nincs, ami lazítaná a feszült figyelmet, sőt sok esetben "anya-apa figyel" a háttérből.  A gyerekek odafigyeltek az iskolában is, de nem annyira koncentráltan, mint ahogy most kell, otthon. Mi, pedagógusok is sok esetben kísérletezünk, próbálgatjuk, mit tudunk csoport-, osztályszinten megvalósítani. Nem kell nagy iramban haladni. Sok kollégának otthon vannak saját gyermekei is, akik szintén segítségre szorulnak, sőt ők is éhesek szoktak lenni, mint más gyerekek. Mindenki legalább kétszer annyit dolgozik a megváltozott helyzetben: tanár, gyerek és szülő is, de együtt menni fog.

Ez a hét a próba, a beszokás és beszoktatás, de a türelem hete is volt. Biztos vagyok abban, hogy a jövő hétre már egy nagyjából kialakult rendszerben fognak gyerekeink tanulni, a pedagógusok tanítani és a szülők segíteni. Rutinosabban, rugalmasabban fogjuk kezelni az új digitális tanulási felületeket, módszereket. Rengeteget tanul most diák is, tanár is és biztos, hogy a szülők is. Csakis összefogással lehetséges ennek a feladatnak a teljesítése.