Az ügy sértettje, az I. r. és II. r. vádlottak örmény, a III. r. vádlott magyar anyanyelvű ukrán állampolgárok. A sértett 1996-tól Budapesten élt, megélhetését alapvetően a Kőbányai Piacon védelmi pénz szedéséből és más bűncselekmények elkövetéséből biztosította. Hazájában büntetve volt különféle bűncselekmények miatt. Könnyen indulatba jött és többnyire hasonló korú örmény fiatalok társaságában tartózkodott, akiknek afféle "vezére" volt. Az ügy sértettjét az I. r. és a II. r. vádlottak a piacról ismerték. A II. r. vádlott baráti kapcsolatban állt a sértettel, míg az I. r. vádlott csak felületesen ismerte. Az I. és II. r. vádlottak 1994-től közösen dolgoztak a Kőbányai Piacon, szerszámgépeket és háztartási gépeket árultak a II. r. vádlott testvérével együtt, aki később Örményországba hazautazott és az üzletet a vádlottakra bízta.

 

A vád tárgyát képező bűncselekményt megelőzően a vádlottaknak nézeteltérése támadt a piacon néhány örmény személlyel, melynek következtében a sértett és barátai megverték az I. r. vádlottat, míg a II. r. vádlottat nem bántották. 1996 augusztus elején a sértett egy csuklyás személlyel egy bérelt garázsban újra megtámadta az I. r. vádlottat és kb. 20 000 dollár értékben márkát, amerikai dollárt és forintot vettek el tőle, fegyverrel megfenyegették, kezeit és lábait megkötötték és megalázták. Az I. r. és II. r. vádlottak nem tettek feljelentést a rendőrségen, mert nem akarták, hogy vizsgálódjanak a hatóságok.

 

Az I. r. vádlott elégtételt akart venni a sértetten a történtek miatt. Másrészt a piacon köztudott és fönnálló hierarchia miatt is fontos volt számára helyzetét megerősíteni. Azzal is tisztában voltak a vádlottak, hogy - ismerve a sértett személyiségét- megbeszélni vele a dolgokat nem lehet.

 

A vádlottak a III. r. vádlott segítségét kérték a pénz visszaszerzésében és abban, hogy rávegyék a sértettet, hogy hagyja őket békén. Az I. r. vádlott pénzt ajánlott fel a III. r. vádlottnak a segítségéért. A vádlottak találkozót beszéltek meg a sértettel. Az I. r. és a III. r. vádlott két ismeretlen társával együtt a piac melletti parkolóban többször megütötték a sértettet, gépkocsiba tették és elhajtottak vele egy ismeretlen helyre. A sértett vallatása hosszabb időn keresztül történt, azonban a pénz visszaszerzése nem sikerült, a sértett hajthatatlan maradt.

 

Ezt követően az ismeretlen személyek valamelyike, egy legalább 8-10 cm pengehosszúságú késsel mellkastájékon, majd kb. négyszer, nagyobb erővel a hasüreg magasságában is megszúrták a sértettet, aki a helyszínen az életét vesztette. A sértett földi maradványait Törökbálint külterületén egy vízmosásba tették.

 

A bíróság a vádiratban szereplő minősítéssel szemben H. A. I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett, szándékos emberölést is megvalósító emberrablás bűntettében és ezért őt 6 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte.

 

A bíróság A. G. II r. vádlottat az ellene emelt bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettének vádja alól felmentette, ugyanakkor a társtettesként elkövetett emberrablás bűntettének kísérlete miatt indult eljárást – elévülés miatt – megszüntette.

 

K. L. III. r. vádlottat a bíróság bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett, szándékos emberölést is megvalósító emberrablás bűntettében, valamint fogolyszökés bűntettében, ezért őt – halmazati büntetésül – 8 év fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte.

 

A törvényszék nem látta bizonyítottnak, hogy a vádlottak a sértett megölését előre eltervezték volna, illetve, hogy az élet elleni cselekményüket a nyereségvágy, illetve a sértettel szembeni bosszú motiválta volna. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a bíróság azt sem tudta megállapítani, hogy a sértettet a vádlottak valamelyike ölte volna meg, illetve arra sem állt rendelkezésre elég adat, hogy a sértettet pontosan hol ölték meg. A bíróság a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztés mértékét az elkövetés óta eltelt, közel negyed évszázados időmúlásra, a vádlottaknak a bűncselekmény előtti és utáni büntetlen előéletére figyelemmel az irányadó középmértéktől lefelé eltérve állapította meg.

 

A nyomozás kezdeti szakaszában ugyan a vádlottakkal szemben a bűncselekmény elkövetésének gyanúja felmerült, azonban az ügyben a felelősségüket megalapozó bizonyítékok csak 20 évvel később álltak rendelkezésre.

 

Az ítélet ellen az I. r. és III. r. vádlottak és védőik felmentésért fellebbeztek, az ügyész 3 munkanapot tartott fenn a jogorvoslat bejelentésére, a II. r. vádlott és védője tudomásul vette a bíróság döntését.

 

Az ítélet nem jogerős.

 

A bíróság az I. r. vádlott letartóztatását megszüntette és elrendelte bűnügyi felügyeletét, míg a bíróság döntése értelmében a III. r. vádlott- a kiszabott szabadságvesztés mértékére tekintettel - letartóztatásban marad a jogerős ítéletig.

 

Budapest, 2020. március 5.

 

Budapest Környéki Törvényszék Sajtó és Kommunikációs Osztály