"Olyan kiváló emberek kapják a Kultúra Lovagja elismerést, akik nemcsak az egyetemes és magyar kultúrát őrizték, ápolták évtizedeken keresztül, hanem rengeteget tettek a közösségünkért egy emberöltőn át, alázatos és következetes munkával" – mondta a rendezvényen Fülöp Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériuma művészeti, közművelődési és közgyűjteményi ügyekért felelős helyettes államtitkára.

Kovács Marianna a népmese hagyományának ápolásáért, közvetítéséért, országos népszerűsítéséért kapta a magas szintű elismerést. Méltatásában elhangzott, hogy a minőségi élőszavas mesemondás, a Kárpát-medence népmesekincsének fáradhatatlan élményszerű terjesztője. A népmesével foglalkozó szakemberek és a mesemondók összefogásának segítője. Alapító tagja a Meseszó Magyar Mesemondó és Szövegfolklór Egyesületnek. Tagja a Magyar Olvasástársaság Tanácsának, állandó szervezője az országos népmese-konferenciáknak. "A népmese napja" mozgalom elindítója, szakmai gondozója. A könyvtári népmeseprogramok, táborok, a családi mesemondóprogramok kezdeményezője. A hagyományos mesemondás módszertanának, taníthatóságának szakértője, aki rendszeresen tart előadásokat a mese szerepéről az olvasóvá nevelésben. Tevékenységével jelentősen hozzájárul a magyarországi horvát mesekultúra megismeréséhez, népszerűsítéséhez. A Hetedhét Hatvan Népmesefesztivál szakmai partnere.

Szerb-horvát nyelv és irodalom szakos középiskolai tanárként diplomázott, néhány évig az I-es számú általános iskolában tanított oroszt és szerbet. Több mint harminc éve a Hamvas Béla Városi Könyvtárban dolgozik.

A csaknem teljesen horvát anyanyelvű, határmenti Drávasztárán született horvát nemzetiségi családban. Gyermekkorát meghatározta a mese, a faluban ugyanis nem működött óvoda, a gyerekek felügyeletét az idősebb családtagok látták el. "Akkoriban nem feküdtek le a felnőttek játszani a gyerek mellé úgy, mint ma, de állandóan szóval tartották." Neki a nagyszülei mellett a legtöbbet két nagynénje mesélt, akik nem mentek férjhez, együtt laktak és sokat vigyáztak rá. "Bármit tett az ember, pláne, ha rosszat, következett, hogy na, mondok erre egy mesét." A tanulságos, példázatos történetek között életesemények, faluban megesett dolgok, állatos történetek és természetesen népmesék szerepeltek.

"Gyerekkorom egyik visszatérő emlékképe, hogy kinézek a házunk ablakán és látom, ahogy elhalad egy tevekaraván. Nyilvánvalóan nem láthattam ilyet, de megelevenedtek előttem az Ezeregy éjszaka meséi, mert jól mesélték nekem. Aki ugyanis jól mesél, az képekben fejezi ki magát. Ezeknek a képeknek a feldolgozása pedig hozzásegíti a mesehallgató gyereket, hogy a későbbiekben készségszintű olvasóvá váljon."

A mese könyvtárosként is fontos maradt a számára, az elsők között végezte el a Hagyományok Háza népmesemondó tanfolyamát. A kiváló mesterekből – Agócs Gergőből, Berecz Andrásból, Fábián Erzsébetből, Kóka Rozáliából – mostanra barátok és kollégák lettek számára. A végzett mesemondókkal 2014-ben megalakították a Meseszó Egyesületet, amely országszerte számos programot kezdeményezett a hagyományos mesemondás népszerűsítése érdekében. Tagjai szinte minden hétvégén mesélnek valahol, a Hagyományok Házában tömegeket vonz havi mesemondó körük.    

   
Kovács Marianna 2008-ban levélben fordult a Magyar Olvasástársasághoz a százhalombattai könyvtár akkori vezetőjével, Szalai Gábornéval, hogy jónak tartanák egy közös, nemzeti ünnepnap, Benedek Elek születésnapja köré szervezni a hagyományos mesemondást népszerűsítő országos rendezvényeket. Miként mondani szokták, nyitott kapukat döngettek, a szervezetet ugyanis foglalkoztatta valamely saját, nemzeti hagyomány megteremtésének a gondolata. A Magyar Népmese Napja nagyon rövid idő alatt vált országos mozgalommá, amelyhez számos intézmény és közösség csatlakozott, a százhalombattai könyvtár kezdeményező, koordináló szerepe azonban azóta is megmaradt. A központi rendezvényeket, a népmesekonferenciákat tizenöt éve Kovács Marianna szervezi.

Szakemberként nagyon sokat tud a népmesekincs kulturális értékéről, az élőszavas mese szerepéről, terápiás, nevelő, fejlesztő, gyógyító hatásairól. "Nagy boldogság, hogy mesélhetek. Varázsállapot, amely óriási felelősség is – a meséért és a hallgatóért. Az emberek többsége nem hiszi, hogy vissza lehet állítani a népmese hagyományát az életünkbe, de érdekes, hogy a néptáncosok viszont azt mondják, ami most történik a népmesével, az ahhoz hasonló, ami a néptánccal történt a táncházmozgalom során. A magam részéről nagyon büszke vagyok arra, hogy ehhez hozzá tudtam járulni. Büszkeséggel tölt el a Hamvas Béla Városi Könyvtár kiemelkedő, kezdeményező szerepvállalása, mint ahogy az is, hogy kollégámmal, László Anival és a "Matrica" Múzeum munkatársával, Tóth Zsuzsannával már hárman vagyunk hagyományos népmesemondók a városban."