Elsőként egy kutatás eredményét ismertette, amelyből kiderült, hogy tíz emberből hét akkor is elégedetlen, ha minden úgy lett, ahogy akarta, vagyis, “ha látja egy általa szabadon meghozott jó döntés eredményét." Pedig, ha átélhetjük a döntés szabadságát, saját magunk hozzuk meg a döntést, végeredményképpen elégedettnek kellene lennünk. Csakhogy már eleve a szabadsággal és a vele járó felelősséggel sokan nem tudnak mit kezdeni, ráadásul, a veszteségtudat erősebb lesz, tehát amiatt bánkódunk, amit nem választottunk, amiről a (jó) döntésünkkel lemondtunk. Az emberi természet egyik csodája az alkalmazkodás képessége, amely ugyan előny, ha szélsőséges (akár negatív) körülményekről van szó, de hátrány, ha “hozzászokunk a jóléthez, és hiába akarjuk mindig a jót, miután megszoktuk, már nem adja ugyanazt az élményt." A jóléttel kapcsolatban Pál Feri kitért arra is, hogy “a mérce nagyon magasan van manapság" és a legtöbben (sajnos) elfelejtjük, hogy a relatív jóléthez nem kell más, csak az, hogy tudjuk: saját magunk és szeretteink alapvető emberi szükségletei viszonylag hosszú távon biztosítottak.

Miután hozzászoktunk a jóhoz, mindig egyre többet várunk az élettől. A megemelt igényszintünket azonban nehezebben elégíti ki az élet, így megnő a csalódás esélye, és csökken a pozitív meglepetés lehetősége is. Vagyis, ha valami jó történik, akkor is hajlamosak vagyunk úgy reagálni, hogy “nekem ez jár", vagy “számítottam rá". Gyakran érezhetjük azt is, hogy az adott személy, tárgy vagy szituáció mégsem az, amire vagy akire szükségünk van – ugyanígy, a hozzászokás miatt. Ezért megkérdőjeleződhet a jó döntésünk, és relatív költségérzetünk is megnő, az emberi kapcsolatainkban is.
A strukturált előadásairól és stand-up comedy-re hajazó, közvetlen, olykor csapongó, de lendületes és humoros stílusáról ismert Feri atya példaként azt említette, amikor a “világ második legjobb okostelefonjával a zsebében boldogtalan az ember. De egy párkapcsolatban is érezhetjük úgy, hogy szép is, jó is a másik, szeretjük is, de sok a kompromisszum, a lemondás, az áldozat – vagyis “drága nekünk, sokba kerül."

Az előadás gyakorlati tanácsokra épülő második részéből az is kiderült, hogy mi a közös vonása azoknak az embereknek, akik elégedettek az életükkel. Azok tudnak elégedettek lenni, akik meg tudnak elégedni az “elég jóval, és ez nem motiválatlanság vagy nemtörődömség!" Az elégedettség kulcsa az, ha valakinek vagy valaminek az értékességéhez kapcsolódni vagyunk képesek. Ha tudatossá válik számunkra a dolgok értékessége. A másik legfontosabb dolog az elégedettség érzéséhez, hogy ne csak döntsünk, hanem köteleződjünk is el. Így kerülhető ki az a zsákutca, hogy korábbi “jó döntéseinket" megkérdőjelezzük később. Végezetül pedig az előadó a hála rendszeres gyakorlására hívta fel a figyelmet. Elmondta, hogy – a többi között – az egészség, a betegség, a boldogság és a nehézség mind ugyanannyira természetes részei az életnek. Akinek nehezen megy a hála gyakorlása, lépjen ki az énközpontúságból! Jellemzően a mereven énközpontú emberek nem tudnak hálásak lenni, mivel szerintük a jó nemcsak természetes, de “ez a minimum", ellenben a nehézségeket pedig kikérik maguknak. “Ez egy beszűkült tudatállapot, a tágabb realitáshoz azonban ebből ki kell jönni!"

Bármi, bármikor, bárkivel megtörténhet, vagy “a boldogság az a rossz, ami ma nem történt meg velem."

Pál Feri búcsúzásként a nagy hatású amerikai pszichológustól, Carl Rogers-től idézett boldogsággal kapcsolatos téveszméket. Mint mondta: a boldogság természetét alapvetően értjük félre. “A boldogság nem állapot, nem érhető el célként, hanem irány és folyamat. Boldog ember tudok lenni, ha az életem jó irányba halad – még ha közben időnként fáj is, a nehézségek elviselhetők, legyőzhetők."

Kiemelte, hogy “nagy baj van a boldogságterveinkkel". Minél részletesebbek, annál merevebbek és boldogtalanabbak leszünk, ha nem pontosan úgy és akkor történik minden, ahogyan mi kigondoltuk. Ez csak állandó feszültséget, szorongást és indulatot kelt. Aki arra törekszik, hogy boldognak érezze magát, annak szinte biztosra vehető a boldogtalansága. Jobb arra törekedni, hogy boldog emberek legyünk. Ha jól akarjuk magunkat érezni, figyeljünk egymásra, tiszteljük, becsüljük egymást, és ezt fejezzük is ki! Törődjünk egymással, gondoskodjunk szeretteinkről és következetesen vegyük emberszámba egymást – még a nehéz helyzetekben is! (Fotó: Kálmán Máté)