A rendezvény elején az írók visszaemlékeztek barátságuk kezdetére, amelyben két másik költőnek is fontos szerepe volt. Egyrészt a Kossuth-díjas Csoóri Sándornak, aki felhívta Fazekas figyelmét a pályakezdő, első éves egyetemista Véghelyi Balázsra, másrészt pedig a szintén Kossuth-díjas Serfőző Simonnak, a Felsőmagyarország Kiadó vezetőjének, akihez már Fazekas István továbbította Véghelyi Balázs Magyar poharak című esszéfüzérét. Serfőző Simon nem teketóriázott sokat, hanem nyomban megjelentette Véghelyi munkáját, amit a szerző egyébként még középiskolás fővel írt meg. A két költő életútjában érdekes egybeesés, hogy Fazekas Isván első könyvét, a Harangok és kereplők című verseskötetet tíz esztendővel Véghelyi indulása előtt szintén Serfőző Simon adta ki, aki Fazekas költészetéről így fogalmazott: "Olyan költő, akinek tehetségét nem lehet kétségbe vonni. Fazekas István a "megfáradt szívek" földjéről Váci Mihály, Ratkó József nyomdokait követve jön a keleti végek felől. Azok szavával a verseiben, akiké a nehéz élet, a nehéz sors, a mindennapi küzdelem. Oly tiszta, egyszerű ez a líra, mint a népdal, a virágének. Olyan áttetsző, mint a források vize. Nincs semmi mesterkéltség, csináltság benne. A fiatalság hite, szenvedélye fűti mindenik sorát, s röpíti csillagok magasába ezeket az énekeket." Véghelyi első könyvéről Csoóri Sándor pedig ezt írta: "Véghelyi Balázs a csodatevők szakmáját tanulgatja: költő, író, nemzetnevelő felnőtt akar lenni s nem űrhajós, nem televíziós személyiség és nem is politikus. Olyan Toldi-utódnak készül, aki egy szalmaszállal nemcsak lepkéknek, katicabogaraknak és sasoknak mutatja az utat, hanem fiatal kortársainak is, akik kevesebbet tudnak az életről, a sorsról, önmagukról."

Fazekast és Véghelyit erős baráti szálak fűzték még Hubay Miklóshoz, Jókai Annához és Tarján Tamáshoz, akik szintén nagy figyelemmel kísérték a két battai művész kibontakozó munkásságát. Mindkét alkotót jellemzi egyfajta hűség a magyar lírai hagyományokhoz, s ugyanazon hűség a lírai örökség újragondolásának és átértékelésének szentségéhez. Ennek egyik emblematikus bizonyítéka a 2004-ben megjelent kétszemélyes antológiájuk, amelynek a Megrendült időnk címet adták. A könyvet tarján Tamás mutatta be annak idején a városi könyvtárban, s a két szerzőnek ez volt az első közös szereplése. S hogy a népzenéhez való kötődésüket látványosan is hangsúlyozzák, a könyvbemutatóhoz az Ifjú Muzsikás "húzta a talp alá valót".

A szerzők több verssel is tisztelegtek az elhunyt mesterek előtt, József-Rozsnyai Júlia színművésznő gyönyörű előadásában. Az említetteken túl felidézték még Petőfi Sándor, Ady Endre, Sinka István, Ratkó József és Utassy József szellemét is. Megtudhattuk, hogy az íráson túl a zene is összeköti őket, mindketten több hangszeren játszanak, verseket zenésítenek meg, többször együtt is zenéltek, s az is közös bennük, hogy a tudományos életben is aktivitást mutatnak. Véghelyi épp a pesti kabaré történetéből, Fazekas pedig a zsoltárfordításokból írja disszertációs dolgozatát. Az alkotásokon túl a battai szerzők a magyar irodalmat egyéb munkásságukkal is éltetik. Fazekas évekig vezette a Százhalom Kiadót és  a Felsőmagyarország Művészeti Alapítványt, a Hitel folyóirat megmaradása érdekében 2005-ben létrehozta "A Hitelért" Alapítványt, jelenleg pedig a Stádium Társadalmi és Kulturális Hírlap, valamint a Papirusz egyetemi folyóirat főszerkesztője. Véghelyi Balázs az Üveghegy Kiadó vezetője.  Véghelyi Balázsnak eddig nyolc könyve, egy zenei cd-je és egy hangoskönyve, Fazekas Istvánnak pedig huszonhat könyve és négy hangoskönyve jelent meg. (Fotó: HTV)