De ha megpiszkáljuk kicsit az érdeklődési körüket, kiderül, hogy – a számítógépes játékok leírásán kívül – például dínókról szóló könyveket is hajlandók a kezükbe venni. Még ovis korukból emlékeznek a fajtákra és a táplálkozási és életviteli szokásaikra... És ekkor jön M. Kácsor Zoltán, és a feje tetejére állítja mindazt, amit az ismeretterjesztő könyvekből megtudtunk a dinoszauruszokról. Megteremti ezeket szokatlan és szeretnivaló dínókat: kezdve Rilex-szel, a vegetáriánus tirannoszaurusz rex-szel, akinek a szájában békésen éldegél egy békétlen keselyű, Kunyi. Hozzájuk csapódik egy velociraptor, akit Barmolnak neveznek – de csak azért, mert fogak híján nem tudja jól kimondani a nevét. Azért is vágnak neki a kalandoknak, hogy felkeressék a messzi Dínomdánomban a dínók fogorvosát, Fogkopácsot. Egyrészt, hogy Barmolnak műfogsort csináltassanak, másrészt, hogy Rilex kitanulja a szakmát, és ezáltal barátokat szerezzen.

A szerző csodálatosan kerek világot teremt, amin tempósan átvágva, sorra ismerünk meg további dínókat: gallimimuszokat, pachycephaloszauruszokat, compsognathust, szpinoszauruszt, és így tovább. Az elnevezések további izgalmakat biztosítanak a hangos felolvasással próbálkozóknak.

A dínók többnyire jólelkű, békés lények, de akad néhány kevésbé jóindulatú figura, sőt egy igazán gonosz varjú is. A dínófajták valósak: megtalálhatók a lexikonokban, láttuk őket a Jurassic park filmekben. A rájuk ruházott tulajdonságok és elnevezések azonban végtelenül fantáziadúsak és szellemesek. Mint például a Zabaszauroszok (ami a sorozat címe is), a Csendetlen-óceán, a rendfenntartó Dínomdánomi Duhajellenes Alakulat, valamint Dínomdánom uralkodó párosa: őfelsége száztizenkettedik Gigász Garat császár és hitvese, Orbitália császárné.

Ezek az óriási őslények mindeközben nagyon is emberiek: a viselkedésükben, a viszonyaikban közösségi és családi modelleket ismerhetünk fel. Hogyan lehet szeretni egy önző, nagyszájú, gátlástalan kis mitugrász keselyűt? Rilex, a T-rex jó példát mutat a türelmüket vesztő szülőknek: leckét ad elnéző szeretetből, atyai szigorból. Kalandjaik épp csak annyira félelmetesek, amennyitől még egy kisgyerek is nyugodtan alszik, de azért izgalmasak is annyira, hogy nehéz legyen letenni a könyvet. Jó trükk, hogy rövidek a fejezetek, mert így könnyen azt mondja az ember: csak még egyet! Na, még egyet! És így tovább.

A Zabaszauroszok sorozat jó bevezető olvasmány lehet a betűket már ismerő, de az olvasás örömét még meg nem tapasztalt gyerekeknek. Ugyanis, ha sikerül túllendülniük azon a fárasztó "munkán", hogy a fehér papíron futó fekete jeleket silabizálják, és felfedezik a szavak mögött a történetet, jó eséllyel könyvfaló válik belőlük. A dínók, a kalandok, a humor, a könnyű olvashatóság akár egy "telefonnyomogató-cyberzombival" is megkedveltethetik a papíralapú élményszerzést (értsd: az olvasást).

A Zabaszauroszok mindkét kötete kölcsönözhető a Hamvas Béla Városi Könyvtárban.