Felkeresték volt munkatársunk, Muskovics András pincéjét, ahol az etyeki bor és lilahagymás zsíroskenyér elfogyasztása mellett egy különleges gyűjteményt is megnéztek. A Muskovics-fivérek évtizedek óta gyűjtik az ásványokat, kőzeteket, fosszíliaákat. Ebből származik a pincében látható kiállítás gazdag anyaga. Évmilliók tanúi a különféle kagylók, csigák, növények megkövült lenyomatai, a szebbnél szebb ásványok, kristályok, amelyeket a tulajdonosok kőbányákban, túrák közben, építkezéseken gyűjtöttek össze és állítottak ki a maguk készítette tárlókban módszeres munkával. A további tisztítás és rendszerezés még ezután is sok feladatot jelent - mondták a házigazdák.

A pincelátogatás jó hangulatú szabadtéri piknikkel folytatódott, amelyhez az időjárás is kegyes volt. A mintegy nyolcvanfős társaság egy része kisebb túrát is tett a közeli Fundoklia-völgybe, amely védett

növényei és faunája miatt helyi természeti védelem alatt  áll. Szerették volna felkeresni a szomszédos felhagyott Kőfejtőt is – amely hatalmas termeivel Fertőrákoshoz hasonlít -, de ott éppen filmforgatás zajlott.

A májusi klubnapon a tagok bemutatták a tavalyi kirándulásokon készített fényképeket. Jelképesen ismét bejárták Tirol és Észak-Nyugat- Magyarország tájait, felidézték az emlékezetes pillanatokat.

A vendégelőadó Bagotai Zsuzsanna tengerbiológus volt, aki a százhalombattai Kőrösi iskolában, majd az érdi VMG-ben jegyezte el magát a biológiával. Felsőfokú tanulmányait Ausztráliában folytatta, fő kutatási területe a cápák világa. A rengeteg fényképpel és videóval szemléltetett előadásból sok új információt kapott a hallgatóság a tengeri csúcsragadozókról. Egyebek mellett kiderült, hogy mivel a bikacápa képes szabályozni a sóháztartását, édesvizekben is megél. A cápáknak két olyan érzékszervük van, amellyel az ember nem rendelkezik. Az egyik az orrukon található elektromos érzékelőszerv, a másik a szomszédos élőlények mozgásának az érzékelése. Kitűnő a hallásuk és a szaglásuk is. Képesek néhány csepp vért érzékelni egy uszodai medence vizében.

Zsuzsa több cápabefogó és megfigyelő hajóúton vett részt Ausztráliában és Dél-Afrikában. Feltette a hallgatóságnak a kérdést: tényleg olyan vérszomjas, az emberre veszélyes ragadozókról van szó? A válasz: a legtöbb cápafaj veszélytelen ránk, sok cápatámadás nem is az emberre, hanem az állat figyelmét felkeltő tárgyra – csónakra, szörfdeszkára, kamerára - irányul. Érdekességként az is elhangzott, hogy a cápák a hátukra fordítva teljesen érzéketlen állapotba, úgynevezett "tónikus immobilitásba" kerülnek. Ezt használja ki legfőbb ellenségük, a gyilkos bálna az elejtésükre.

A nem mindennapi témájú előadás nagy tetszést aratott a klubnap résztvevői közt.