A pszichológus előadó először az ismerkedés "közegéről" beszélt hallgatóságának. Elmondta, hogy a vonzalom és ismerkedés evolúciós alapjai ugyan nem változtak az évezredek során, de a környezeti változások miatt a mai modern és "anyagias", a közösségi médiától és reklámoktól túlfűtött és azok által erősen befolyásolt világunkban jellemzően már más tényezők hangsúlyosabbak a párválasztásnál. Ami "zsákutca", hiszen az ember valódi szükségletét – hogy kapcsolódjunk valakihez, egymáshoz – nem lehet "anyagias" dolgokkal kielégíteni. Tipikus problémáink tulajdonképpen konvergálnak egymással: a nők az igazi férfiakat, a férfiak az igazi nőket keresik – és hiányolják. Bogdán Bence hozzátette, hogy a mai 35-50 éves "szingliknek" már egy teljesen más világban kell ismerkedniük, mint fiatal korukban.

Sikeresebbek és boldogabbak lehetünk párválasztásunk kapcsán, ha megismerjük a rejtélyes vonzalom valamennyi "titkos" összetevőjét. Miért van az, hogy tudatos igényeink és valódi választásaink oly gyakran szinte köszönőviszonyban sincsenek egymással?  
Döntéseinket tudatos és tudattalan tényezők együttesen határozzák meg, amelyeket az előadó négy fő csoport köré gyűjtött össze. A legkisebb súllyal az első csoport: a tudatos, saját magunk által megfogalmazott – például a férfi legyen magas, védelmező, megbízható – igények, valamint a második csoport: a "tudatelőttes" tényezők szerepelnek. A tudatelőttes alatt azt érti a pszichológia, hogy "amely bennünk nincs tudatosodva, de nagyon könnyen hozzáférhetünk magunkban". Például ilyen a társas összehasonlítás elve. Kiértékelem magam az általam vélt tulajdonságaim alapján és a "kapott" eredményhez képest, annak nagyságrendileg megfelelő társak közül fogok válogatni. "Mondjuk, ha saját magamat összességében 75%-osra értékelem - például a humorom 85%-os, a kiállásom 65 %-os, a karrieremben meg 75%-os sikert érek el -, akkor a szintén körülbelül 75%-os ellenkező neműek között igyekszem majd keresgélni, azt találom majd jó eséllyel az én szintemnek megfelelőnek." A pszichológus tanácsa, hogy – habár még ez a megoldás is felszínes, de – próbáljuk meg reálisan felmérni magunkat: ha túlságosan alul vagy felül értékeljük saját személyiségünket, az buktatókhoz vezethet.

A vonzalmat alapvetően sokkal nagyobb, megkerülhetetlen erővel befolyásolja a tudattalanunk, amely két részből áll. A kollektív tudattalanban (a harmadik csoportban) úgymond mindenkire jellemző "csomagok", ősi preferenciák találhatóak. Röviden a nők a fizikailag és pszichésen is erős, rátermett, magabiztos férfiakat; a férfiak pedig az utódok kihordására és gondozására – első ránézésre! – legalkalmasabbnak vélt nőket részesítik előnyben. Hosszabban a nők a (látszólagos) biztonságot közvetítő, határozott, céltudatos, stabil, esetleg magas beosztású, anyagilag tehetős(ebb) alfahímeket keresik. A férfiak pedig előnyben részesítik a tökéletesen, gyermekvállalásra alkalmas egészséges külsővel – például az ezt sugalló szimmetrikus arccal, bababőrrel, nagy és csillogó bogárszemekkel, hosszú hajjal és 70/100 derék-csípő aránnyal, stb. rendelkező – lehetőleg minél fiatalabb felnőtt nőket, akik a jó genetikai fitneszségükről, rátermett génállományról adnak külsőleg tanúbizonyságot.

Meg kell jegyezni, hogy a két nem lelki működése között is – már az ősi társadalmak működésétől kezdve – nagy különbség mutatkozik. A férfiak "egyszerűbben" működnek: vizuális inger (látvány) által kiváltott érzelmeik alapján hozzák meg gyors, általában azonnali döntéseiket. Ellenben a nők folyamatosan kommunikálnak, "olvassák a jeleket", bizonyítottan kifinomultabbak az érzékszerveik és döntéseiket az "összbenyomás" határozza meg, döntéseikben hezitálóbbak.

Összefoglalva a férfiak kortól függetlenül a 20-25 éves nőket részesítik előnyben, a nők pedig saját és a potenciális partner életkorától függetlenül az összbenyomásuk szerinti minél "alfább, rátermettebb hímet".

Érdemes azonban ennél "mélyebbre" vagy szélesebbre is ásni egyéni tudatalattinkban. Ez a negyedik, egyben utolsó szint, ami befolyásolja azt, hogy kit tartunk vonzónak. Ne keseredjünk el akkor sem, ha esetleg az eddigi tényezők, például a kollektív tudattalan ősi szempontjainak jellemzőit kevésbé viseljük csak magunkon. A nők például – bizonyítottan mintegy hatszorosan jobb szaglásuk által – "ki tudják szagolni’ a számukra legjobb partnert. A mindenkire egyénileg jellemző testszagok egyedi genetikai állományunkról is információt adnak - tudat alatt - a többi embernek, akivel kapcsolatba kerülünk. Kutatások szerint szignifikánsan megfigyelhető, hogy az egymást választó férfi és nő genetikai térképet egymás mellé rakva: "ahol az egyik fél biológiailag kicsit erősebb, sokszor a másik inkább gyengébb genetikai kódot hordoz és fordítva". Ez a "szaglás" terhesség, álterhesség vagy fogamzásgátló tabletták szedése alatt nem működik. Párkereső hölgyeknek érdemes lehet leállni a fogamzásgátló tablettákról, és az orrukra is hagyatkozniuk.

A következő, párválasztásunkat meghatározó tudatalatti tényező az a születésünktől kezdődött tanulási folyamat, amivel – a környezetünk, hangsúlyosan a szüleink – arcából, viselkedéséből, hanghordozásából, mozdulataiból, összbenyomásból "átlagolt" mentális képet, úgynevezett "imágót" alkottunk magunkban. Ez az "összehasonlító" kép sablonként működésbe lép az ellenkező nemű partnerek észlelésekor, és akár első látásra, hogy mennyire találjuk a másikat vonzónak: azaz mennyire emlékeztet anyánkra, apánkra, illetve a kiskori környezetünk fontos alakjaira. De egy fontos, meghatározó volt párkapcsolat is bekerülhet később ebbe az imágóba.

Végül, de nem utolsósorban szót kell még ejtenünk az úgynevezett "nárcisztikus kollúzióról" is, amely által a már megszerzett – de nem feltétlenül tudatosított – lelki sérüléseinkből származó tudatalatti hiányaink és szükségleteink mentén választjuk ki a "jó gyógyírnek" ígérkezőket, szintén nem tudatosan. Megláthatjuk a másikban korai tapasztalásainkból eredő hiányérzetünk kielégítésére való jó ígéretet.

Körülbelül ezen tényezők összessége mentén találunk valakit vonzónak. Az ősi, belénk kódolt prefenciák és a tudatos igényeink alapján azt gondolhatjuk, hogy legtöbbször nem az a vonzó egy potenciális partner esetében, ami hosszú távon jól működik.

Megkérdeztük a szakembert, mit tegyünk akkor, ha ismerkedés, párválasztás küszöbén állunk és szeretnénk az eddigi, számunkra kedvezőtlen tendenciákkal szakítani? "Az érzelmi kontroll és tudatosság lehet a megoldás felé vezető út." Vegyük sorra eddigi prototipikus problémáinkat, mit és hol rontottunk el, milyen típusú partnereket választottunk eddig (rosszul)! Mik lehetnek a tudatalatti igényeink, amikre jó ígéretek voltak az idővel végül szétesett párkapcsolataink? Szeretnénk-e újból ugyanabba a hibába esni, és elragadtatni magunkat? A pillanat hevületének, vagy hosszú távon jól működő kapcsolatban kívánunk élni? Érdemes változtatnunk a hozzáállásunkon, és a gyakorlatunkon, ha nem akarjuk ugyanazt az eredményt kapni: ne hagyjuk, hogy "pillanatnyi" érzelmeink, a bűvös kémia túlzottan befolyásoljon hosszú távú döntéseinkben. "Ne a "pillanatnyi alfa hím" vagy modell külsejű lány határozza meg elsősorban azt, hogy milyenek vagyunk a saját nemünkben!"

A háromtételes pszichológiai sorozat következő előadására "Ki nem mondott igényeink (kommunikáció és vágyak a nők és a férfiak között)" címmel várják az érdeklődőket március 9-én, csütörtökön 17 órakor a Hamvas Béla Városi Könyvtárban.