Karácsonykor fontos az ajándékozás. Ez az elmaradhatatlan, ösztönös hagyomány, ami mindenki szívében ott lapul, és ilyenkor szinte kitör.

Iskolánk idén is meglátogatta karácsony alkalmából az érdi Móra Ferenc Általános Iskola tanulóit, akik valamennyien sérültek vagy hátrányos helyzetűek. Az iskolában kicsik, nagyok nagy mosollyal az arcukon várták az érkezőket. Látszott rajtuk, hogy nagyon izgulnak a következő események miatt. Lenyűgöző volt nézni az előadásokat, a kis táncokat, látni, ahogy felcsillan a gyerekek szeme izgatottságukban és örömükben.

De ne menjünk el amellett, hogy ez mekkora feladat nekik. Kiállni annyi ismeretlen gyerek és felnőtt elé, majd hibátlanul előadni a produkciót. Lehet, hogy nekünk ez már szinte megszokott lenne, nekik viszont egy hatalmas dolog. Gondoljunk bele, milyen boldogság lehet elsétálni a színpadtól, azt gondolva, hogy: "És igen! Megcsináltam!". Életük egy meghatározó pillanata volt ez, ugyanúgy nekünk is.

A műsor után osztályonként ajándékoztuk meg a gyerekeket játékokkal, színezőkkel, saját kezűleg készített apróságokkal, édességekkel, és mérhetetlen mennyiségű szeretettel. Azt hiszem, talán ez volt a legfontosabb. A szándék. A tudat, hogy gondol rájuk valaki. Hogy ők is számítanak. Hogy ők is olyanok, mint mi. Hogy számukra is van karácsony. Mert a karácsony mindenkié. Mindegy, hogy ki vagy, hol laksz, és milyen a sorsod. A karácsony a tiéd is.

A gyerekek között szoros kapocs jött létre a kis idő alatt, amit eltöltöttünk közösen. A hangulat szuper volt, és teljesen otthonos környezeteben lehettünk. Ők meghatódva nézték az ajándékocskákat, mi pedig meghatódva néztük őket. Nem lehet leírni azt az érzést, amikor egy másfél órás ismeretség után konkrétan a nyakadba borulnak búcsúzáskor a gyerekek. Te is sírni szeretnél, ők is majdnem sírnak, és a körülötted lévő embereken is látni, hogy mennyire meghatódtak. És szinte biztos vagyok benne, hogy minden ott lévő sziszkis tanuló fejében átrendeződtek a dolgok. Ha lényegesen nem is, de egy picit biztosan megváltozott az életük azon a napon.

 (Írta: Gábriel Luca, a fényképeket készítette: János Benedek és Gábriel Luca.)