Pulinka Lilla: "Mindig volt célom, hova megyek."
Sosem hobbiból kerekezett, hanem közlekedési eszközként használta a biciklit. Munkába, edzésre menet a sétát és a tömegközlekedést váltotta ki vele. Az utóbbi időben Európa országaiban utazgat. Leginkább stoppal, olykor vonattal. Mindkét módszerrel viszonylag gyorsan be lehet járni egyes országokat, viszont a táj többnyire csak elsuhan. "Több természetre és nyugalomra vágytam, nem vasútállomásra, órákon át egy-két arcot nézni a szemben lévő ülésen, vagy utak mellett remélni a legjobb fuvart." Egy ideje Németországban dolgozik egy gazdaságban. Augusztus 13-án "csámborgóra vette a figurát". Felszerelte a bringáját, aminek alapja egy régi Csepel-kerékpár váza, erre kerültek fel a nem drága, de megbízható kiegészítők, mint például a hat sebességes váltó, a pántos pedál, és elindult Boltenhofból hazafelé. 724 kilométer után, 28-án érkezett Százhalombattára. "Szerencsére Európa-szerte a nagyobb folyók mentén van a bicikliút, igazán minimális szintkülönbséggel. Az Elba-Moldva-Duna vonalon jöttem, átlagosan 70 kilométert kerekeztem napi 4-5 órában. A nagyobb városokba – Drezdába, Prágába, Pozsonyba – reggel érkeztem és biciklivel könnyedén felfedezhettem a helyi látnivalókat. Esténként erdőkben, vagy folyók mentén sátraztam." Ez nem újdonság Lilla számára, töltötte az éjszakákat hasonlóan sziklamászóként, vagy amikor stoppal járta be Törökországot. "A legzseniálisabb, hogy útközben barátadagokkal találkozom. Hozzám hasonló bringások, mint jómagam. Olykor megesik, hogy valamelyikünk tovább bírja rakni a pedált az estébe folyva, de két nappal később újra találkozunk. És egy ismerős arc mindig jól esik a hosszú, magányos utazás közepette. A harmadik ilyen találkozást már nem a véletlennek tudtuk be Peterrel, a frankfurti angoltanárral."

Major Zsolt: "Nekünk nem iPhonunk van, hanem egy középkategóriás bringánk."
Évekkel ezelőtt sikeres bmx-esként pörgette a kerekeket, később viszont a munka mellett nem maradt ideje új trükköket tanulni, gyakorolni. Ekkor vett egy "normál" kerékpárt, és erdei utakra indult vele. Ehhez praktikus kocsival a helyszínre vinni a bringát, és nem szívesen ment egyedül az erdőbe. Ebből alakult ki, hogy túra jelleggel, viszonylag nagy távokat kezdett két keréken bebarangolni a barátaival. Június 25-én Szegedről, 26-án Bajáról jelentkezett be a facebook-on. Augusztus 5-én Tatabányáról. 8-án Villányból indulva tett egy 121 kilométeres kört Pécs és a Mecsek körül, majd a kiindulópontra visszaérve, villányi borral zárta a napot. "A legnagyobb táv egy nap alatt a Balaton-kör volt, ami 210 kilométer. De nem az volt a legfárasztóbb, hanem Gyöngyöstől fel Kékestetőre, onnan le Egerbe, és Egerszalók felé vissza Gyöngyösre. Menet közben sok faluban megálltunk egy-egy üdítőre." Alacsony forgalmú utakon mentek, mivel a kis falvak között alig van autóforgalom. Aki haladni akar, az a főúton vagy az autópályán utazik. Az utat a Google Street View segítségével tervezték meg, azon az elven, hogy ahol a kocsi végigmegy, ott bizonyára a bringa is. Zsolt az útvonalat feltöltötte egy turista navigációs alkalmazásra, ami menet közben mutatta, merre kell menni, és rögzítette a nyomvonalat is.

Nagy Ádám: "Sportolsz, mozogsz, friss levegőn vagy, és nagy szabadságérzetet ad."
 Ádámot a lassabb tempó, a szemlélődés lehetősége ültette nyeregbe 2010-ben. Először rövidebb távokat tett meg, erdőben, terepen, hóban-sárban. Egy idő után nem talált a környéken komolyabb kihívást. Mivel a városból nem vezet kifele kerékpáros út, ha nem akart szabálytalanul közlekedni, maradt a Batta-Érd közötti "murvás borzalom", vagy az autóra pakolás, ami jelentősen megnövelte a kiruccanás költségét. Végül háttérbe szorult a terepezés, és több lett a hosszabb táv. A többnapos túrák miatt lecserélte klasszikus mountain bike-ját egy új – a céljainak és a magyar útviszonyoknak is jobban megfelelő – CycloCross típusú kerékpárra. Mostanra a kihívás motiválja. "Jó érzés, hogy meg tudod csinálni. A Balaton-kör azért jó túraútvonal, mert majdnem végig van kerékpárút, így a kevésbé tapasztalt bringások számára is biztonságos. Egy nap alatt körbetekerni azonban kihívás. Amikor már ezt is többször teljesítettük, jött az ötlet, hogy csináljuk meg éjszaka! Nem feltétlenül állítom, hogy a legjobb ötlet volt. Hajnal 3-4 körül elég durva mélypontra kerültünk. Nem elég, hogy nem aludtunk, folyamatos fizikai igénybevétel alatt tartottuk a testünket, aminek az nem örült. De megcsináltuk. Tanulságos volt. És a napfelkelte gyönyörű." A legfájdalmasabban azt a tavaly nyári 140 kilométert élte meg, amit 40 fokban tett meg Százhalombattáról Tiszakécskére, az Alföldön keresztül. Sokszor egyetlen árnyékot adó fa sem állt az út mentén, a víz a kulacsban tíz perc alatt vált ihatatlanul meleggé. "De ez jóleső fájdalom. Jóleső érzés, mikor felérek a Kékesre, vagy Dobogókőre, a Misinára, a Kőris-hegyre, vagy megérkezem Szegedre."

Nagyobb túrákra a felszereltség – különös tekintettel a váltóra –, a műszaki felkészítés és a jó beállítások mindenképpen fontosak. Alacsony üléspozícióban például nem olyan hatékony a tekerés, és a térdnek, az ízületeknek sem tesz jót. Mint a legtöbb hobbi, a kerékpártúra is annál költségesebb, minél komolyabban akarjuk csinálni. Nagy távolságokra szánt biciklit nem érdemes 100 000 forint alatt vásárolni. Közepes kategóriájút megvehetünk 200-300 ezerért, de a profi bringákért milliókat is elkérhetnek. Egy patent-, azaz SPD pedál ára például hét- és hetvenezer forint között mozog. Viszont nagy segítség teljesítménytúrák, hegymenet esetén, mivel nem csak taposni, de húzni is lehet. Azonban elég egyszer nagyobb beruházásra vállalkozni, ha utána rendeltetésszerűen használjuk, karbantartjuk, időnként szervizbe visszük, sokáig szolgál a kerékpár.

Akár csak azért ülünk nyeregbe, mert el akarunk jutni A-ból B-be, akár a tájban szeretnénk gyönyörködni, vagy valamilyen kihívásnak kívánunk eleget tenni, két kerékről új arcát ismerjük meg a világnak, és önmagunknak egyaránt.