A dolgok ismerete azt jelenti, tudom. A tudás azt jelenti, képes vagyok az ismeretek elsajátítására. Az a gyerek, aki birtokában van az értő olvasásnak, megérti a feladatot. Aki megérti a feladatot, az valóban képes arra a "munkára", amit tanulásnak nevezünk. Tehát az ismeretek elsajátításának egyik, ha nem a legfontosabb eleme az olvasni tudás. A tanulás tehát nem más, mint munka. A 6-10 éves és a 10- 16- 18 éves korosztály más és más úton jut el az ismeretekhez. De mindegyik út járhatóvá tételéhez alapvető az írás-olvasás  tudásának elérése, hiszen anélkül  az  ismeretszerzés nem igazán lehetséges. A munka elvégzéséhez azonban nem csak tudás kell, hanem erőre is szükség van. Tehát bírni is kell szusszal, erővel - testi és lelki erővel - a munka elvégzését. Ezért van szüksége a gyerekeknek a pihentető éjszakai alvásra, az egészséges táplálkozásra, valamint arra, hogy olyan légkör vegye körül, ami hat az érzéseire, érzékeire. Nem olyan, ahol állandóan stressz éri, ahol hangoskodás, kiabálás veszekedés hallatszik, hanem olyan, ahol a család belső békéje érződik. Olyan család nincs, ahol mindig csend és béke honol, hiszen ott bármikor robbanhat a bomba, mert ez a  látszólagos nyugalom a  "puskaporos hordó" effektus. A konyhaszekrény fiókjában az evőeszközök óhatatlanul is zajt csaphatnak. Ezzel azt mondom, hogy a legjobb családban is előfordul a vita, a kisebb összezördülés. Tehát a tanulás alapfeltételeit a családnak kell megteremtenie. Ha ez megvan, akkor kezdődhet a munka, az eredményes tanulás. Miért írom azt, hogy eredményes tanulás? A tanulás nem lehet "l’ art pour l’ art", azaz önmagáért való. Abban, hogy a gyerek hogyan tanul, mennyire lesz eredményes az iskolában sok tényező játszik, játszhat szerepet. Ezek közül a két legfontosabb szereplő a család és az iskola, na persze a gyermek az, akitől mindez jelentős mértékben függ. Amennyiben hajlandó és akar tanulni, további célok szerepelnek a távlati terveiben, akkor nyert ügyünk van. Ha mindehhez kapcsolódik a család és az iskola pozitív hozzáállása, abban az esetben a siker borítékolható. Akkor, ha az egyik tényező nem érdeklődik, akkor előjöhet a sikertelenség, a gyerek nem úgy teljesít, a pedagógust más köti le, mint a gyerekek sorsával, előmenetelével való törődés, akkor a munka kudarcra van ítélve. A pedagóguspályán eltöltött évek során sok mindent megtapasztaltam, megtanultam. Amikor az általános iskolában tanítottam – a Bodrog-közben, Tiszakarádon és Györgytarlón -, voltak olyan családok, ahol megelégedtek volna azzal, ha a gyerek befejezi otthon az iskolában a tanulmányait és 14-16 évesen elmegy a gyümölcsösbe dolgozni. Volt olyan család, ahol érezték, hogy a gyerek többre képes - "tanuljon tovább, legalább érettségije legyen"-, tehát figyelemmel voltak a képességeire, igényére a tanulással kapcsolatban. Amikor bekerültem a Kertészeti Szakközépiskolába, akkor már a továbblépés is fontos volt, hiszen az iskola a továbbtanulásra a lehető legjobban felkészítette a végzős tanulókat. Ezt azonban egyedül, bármilyen jó pedagógusok tanítottak, nem lehetett volna elérni a családok, a szülők nélkül. Sok olyan pedagógus dolgozott itt, aki nem csak a saját szakját ismerte, tudta, hanem a szakma, a hivatás magasabb régióiban is megállta a helyét. Ők sokunk példaképei voltak. Jó érzés mind a mai napig rájuk emlékezni, tudni azt, hogy egykor egy tanáriban ültem, ültünk velük. Miközben ezeket a sorokat írom, azt is el kell mondanom, hogy a szakközépiskolások mellett ott voltak a jóval szerényebb képességű szakmunkástanulók, akik között sokan funkcionálisan analfabéták voltak. Akkor még nem ismerték azt a fogalmat, hogy diszlexia (olvasási nehézség). Sokuk éppen azért fejezte be idő előtt a tanulmányait, mert nem értette meg azt, amit meg kellett értenie. Tehát nem tudott megfelelően tanulni. Ezért tartottuk fontosnak az olvasás, a hangos olvasás gyakorlását irodalomórákon. Igen, a középiskolában gyakorolni kellett az olvasást, és nem csak azt, hanem a szóbeli kifejtést is. Amikor nyugdíjba mentem, a szakközépiskolásokkal is ott tartottunk, hogy ott is gyakoroltuk a hangos olvasást.

Ezzel a nehézséggel küzd ma szinte minden iskola, hiszen az olvasás mára még jobban háttérbe szorul a gyerekeknél. Amikor az én korosztályom tanult olvasni, ez volt a legegyszerűbb csatorna, amellyel a tudást közvetíteni lehetett. Sokáig azt írtuk az olvasás-, írás- vagy az irodalomfüzet első lapjára: "Olvasás közben kitárul a világ." (M. Gorkij) Ez ma is igaz, annak ellenére, hogy egyre kevesebbet olvasunk, nem figyelünk az írásunkra, hiszen a számítógép mindent megold. Nem az nem old meg mindent, csak azt, amit mi meg akarunk oldani. Az a kérésem a gyerekekhez, hogy olvassanak, olvassanak, mert az értő olvasás nélkül nem fogják tudni elképzelni mindazt, amit az irodalmi alkotások tartalmaznak.  Nem tudnak megfelelően felkészülni az órákra, az ismereteik hiányosak maradnak, hiszen nem értik azt, amit leírtak! Ezzel kívánok az új tanévre sikeres és eredményes tanulást minden oktatásban résztvevőnek!

 

Deák József ny. magyar- történelem szakos pedagógus

 

2016. augusztus végén