A közönség soraiban helyet foglalt Vezér Mihály polgármester és a város több vezetője, Szolnoki Gábor, Tárnok első embere, valamint Bóna Zoltán országgyűlési képviselő is. A program házigazdája Pap Miklós, a Fidesz százhalombattai szervezetének elnöke volt.

Elsőként Endrei Katalin, a Fidesz női tagozatának alelnöke kapott szót, aki elmondta: Európában két elgondolás létezik a munkaerőhiány pótlására. Az egyik szerint a közel-keletről érkező migránsok termelik majd meg a nyugdíjakat, a másik szerint, amelyet Orbán Viktor, a Fidesz és a visegrádi négyek választottak, magunknak kell benépesíteni a saját hazánkat, vagyis több gyermeket kell vállalni. A kormánypárt erre intézkedésekkel ösztönzi az állampolgárokat. A babakötvény, a bölcsődeépítési program, a három éves kortól kötelező óvodáztatás – amely egyébként a koraifjúkori megfelelő szocializációt szolgálja -, a 150 ezer támogatott férőhely a felsőoktatásban, a családi adókedvezmény, a CSOK, a gyed extra, valamint a rezsicsökkentés, illetve a nők lehetősége a negyven éves munkaviszony utáni nyugdíjra - mind a gyermekvállalást, a családok életének megkönnyítését szolgálják.

Szintén nem migránsokkal töltené fel az európai álláshelyeket Bayer Zsolt, aki szerint nem is arról van szó, hogy nincs, aki dolgozna, hiszen például Spanyolországban a pályakezdők 50 százaléka munkanélküli. A multinacionális nagyvállalatok tulajdonosai azonban a mostaninál sokkal olcsóbban szeretnének dolgoztatni, ezért "szeretik jobban" a beduin kecskepásztort, mint például a munkanélküli spanyol fiatalt, és valójában ez az oka, hogy a menekültek vagy migránsok - Bayer szerint népvándorlók - milliói egyszerre "gondolták úgy", hogy ideje elindulni és új hazát keresni. (Persze nem az útba eső, olajban gazdag, hitsoros országokban, hanem Németországban és Finnországban, Európában.)

Az előadó szerint ez a magyarázat arra a tökéletesen érthetetlen ellentmondásra, hogy miközben a repülőtereken "porba alázott nyomorult tömegek" levetett cipővel és nadrágszíjjal várják, hogy átessenek a biztonsági ellenőrzéseken, addig tavaly kétmillió migráns érkezett Európába a terrorizmus tűzfészkéből anélkül, hogy bárki megkérdezte volna: "Alikám, te hová mész, és mi van a hátizsákodban?"

Bayer szerint a közel-keletről elindult népvándorlásnak a jellemző demográfiai trendekkel ötvözve tragikus következménye lehet mindarra, amit mi nyugati civilizációnak gondolunk. Az ENSZ aktuális elemzése szerint ugyanis a következő 50-70 évben ismét megkétszereződik a Föld népessége, miközben egyetlen kontinens akad, amelyiken szignifikánsan csökken, ez Európa (a fehér rassz). Az átlag afrikai nő 5,9 gyermeket szül élete során, míg az átlag európai 1,3-at, de a leggazdagabb helyeken, például a német Alsó Szászországban 0,3 ez a mutató.

Miközben "őket" – mármint a multinacionális tőkét – csak az érdekli, hogy legyen, aki olcsón megtermeli a GDP-t, Bayer szerint mi mindannyian felelősek vagyunk azért, hogy milyen világot hagyunk az unokáinkra, már ha lesznek. Ha ugyanis a szülőképes korosztály nem változtat sürgősen az életszemléletén, amely verseny- és a fogyasztásközpontú, nem lesznek. (Mire megvan a diploma, a karrier, az álomotthon és álomautó, a "lányka negyven lett" – ugye. Ha pedig a fájdalomra sincs idő – Saridon -, akkor a gyerekre miként jutna?)

A szókimondó, közvetlen és plebejus humorral átitatott előadás a tragikus jövőkép felfestése ellenére sokszor váltott ki hangos derültséget a közönségből. (Édes véreim, csak a józan paraszti eszünket kellene elővenni. Tényleg nincs itt egy szoci?) Bayer ráadásul pozitív hírekkel is szolgált. Szerinte ugyanis az Európában élők számára egyre nyilvánvalóbb, hogy változtatni kell. Arra pedig, hogy lehet is, Orbán és az általa összerántott visegrádi országok jelentik a garanciát. Van esély a teljes Baltikum és az osztrákok csatlakozására, miként arra is, hogy egyszer a németeknek is kinyílik a szemük. (Márpedig ők aztán semmit sem szoktak fél szívvel csinálni!) Ebben az esetben Európa közepén létrejöhet egy egységes tömb, amely megvédi azt, amit európai civilizációnak gondolunk. A visegrádi négyek együttműködése ráadásul egy további történelmi esélyt is tartogat: a szerbekkel és a szlovákokkal való kiegyezést Trianon századik évfordulója közeledtével.