Május 13-án Marokkó királyi városait csodálhattuk meg az Atlanti-óceántól az Atlasz-hegységen át a Szahara széléig. Az Afrika észak-nyugati sarkában, Európától mindössze egy Gibraltári-szorosnyira található ország történelmét, kultúráját különböző népek teszik változatossá. Az őslakos berberek, bár felvették az iszlámvallást, megtartották régi szokásaikat is, és nem múltak el nyomtalanul a római birodalom részeként és a francia gyarmatként megélt időszakok sem.

A legnyugatibb iszlám országba Casablanca kikötőjénél léptünk be. A kereskedővárosban, az Atlanti-óceánra építve áll II. Hasszán – az 1999 óta uralkodó jelenlegi király, VI. Mohamed apja – pazar arab ornamentikával ékesített palotája. Közepén gondozott kert, hűsítő oázis, körülötte az idegenektől elzárt hárem helyiségei, valamint a vendégek fogadására berendezett termek, szökőkutak, rituális mosakodó helyiség, elhúzható tető és egy lézersugár, ami esténként mutatja az irányt Mekka felé.

A hazánkban – például Érden – látható karcsú és vékony minaretekkel szemben Rabatban, Marokkó mai fővárosában hatalmas, tömbszerű építményekről hívja naponta ötször imára a müezzin a híveket. Az arab településekre jellemzően, a régi zegzugos belvárost, a medinát itt is robosztus védőfal veszi körbe, ami körül francia hatásra épült sugárutak futnak.

Következő állomásunk Volubilis és a római kultúra volt. Az ország közepén, dúsan termő tájon épült város egykor olívaolaj-kereskedelemből gazdagodott meg. A birodalom egykori pompáját gyönyörű mozaikok, római vízvezetékrendszer, fürdőházak padló- és falfűtés-maradványai, romantikus romok őrzik. A gólyák nem kéményekre, hanem kompozit oszlopok tetejére építik fészküket. Ám ennél is meghökkentőbb, amikor érik az argánfa termése, és a lombok között, az ágak végein kecskék legelésznek, sőt, az egészségvédő hatása miatt világszerte ismert argánolajat a kecskék által elfogyasztott, majd elpottyantott magokból sajtolják!

Rövid kitérőt tettünk a marokkói Versailles-nak is nevezett Meknesben, majd ismét az arab világ sűrűjébe, a legősibb településre, az iszlám kultúra és tudomány fellegvárába, Fez városába érkeztünk. Itt alapították meg 859-ben a világ legrégebbi, mai napig működő egyetemét, az antik tudás megőrzésének kútfőjét, ahol többek között Gergely pápa is végzett tanulmányokat. Különleges fotók segítségével ismét nagyot ugrottunk: bár maradtunk Fezben, meglátogattuk a bőrcserzők negyedét, ahol csupasz lábbal napokig taposnak a várhatóan rövid életű munkások a különböző vegyi anyagokban és festékekben.

Ezután hirtelen egy síparadicsomba, az Atlasz-hegységben található Beni Mellalba érkeztünk, de hamar el is hagytuk, hogy a sivatagi életből kapjunk ízelítőt Marrákesben, az országnak nevet adó, "Dél gyöngyének" is nevezett, varázslatosan nyüzsgő, ősi városban. A kígyóbűvölőkkel, fűszerárusokkal, mindenféle kereskedőkkel benépesült Dzsema El-Fna piactér fontos közéleti találkozóhely, ahol nem csak vásárolni, hanem teázni, kávézni, beszélgetni gyűlnek össze az emberek. Estefelé pár óra alatt hatalmas étteremmé alakul a terület, ahol a nappali zsongáshoz további illatok, ízek és gőzök sajátos keveréke csatlakozik.

A vörös föld és házfalak, a zöld völgyek, a berberek kék köpenye és a hófödte fehér hegycsúcsok után az Ourika-völgyben búcsúztunk el Marokkótól és visszatértünk a kamaraterembe, ahol beszélgetve tovább kortyolhattuk a mentateát, megszaglászhattuk a jellegzetes fűszerkeveréket, a ras el hanout-ot, megemelhettük a kerámiából készült tazsin sütő tetejét, megismerhettük a marokkói futballválogatott mezét és kifejezhettük köszönetünket Kovács Máté Gergőnek a kellemes utaztatásért.

A Barátság Kulturális Központban legközelebb június 18-án 18 órától Pál Feri atya tart előadást a Színházteremben "A magánytól az összetartozásig" címmel.