A díjazottat a Dalárda dalokkal, Illéssy Mátyás plébános és a régi tagok szavakkal köszöntötték. Tóth Ernő, a csoport jelenlegi elnöke felolvasta a díjátadáson elhangzott méltatást. Magyar János meghatottan mondott köszönetet és hangsúlyozta, hogy a díjat közösen érdemelték ki és a százhalombattaiak mindannyian büszkék lehetnek rá.

Az estébe nyúló jó hangulatú beszélgetés során felelevenítették az elmúlt tizenkét év történéseit. Különösen sok szó esett a nagy sikerű, máig emlegetett versmondó versenyekről. Egyetértettek abban, hogy tag toborzót hirdetnek meg. Várják a keresztény gondolattal azonosulni tudó százhalombattaiakat a helyi csoportba.

Magyar János 1935. június 4-én született a több mint ezer éves Veszprém megyei Ősiben. Gimnáziumban szeretett volna tanulni, de mivel templomba járó volt a család, be sem hívták Veszprémbe a felvételire, így a Ganz Hajógyárba került géplakatos tanulónak. Majd Péten a kőolaj-finomítóban kezdett dolgozni. Munka mellett végezte el a gépipari technikumot és az egyetemet.

1963-ban került Százhalombattára a Dunamenti Hőerőműbe. Az erőműben nagyon szívesen látták, és az olajos múltja miatt a kazánüzembe, illetve az olajállomásra került. Hosszú időt töltött el ott. Az akkori igazgató egyszer megpróbálta informátornak beszervezni. Miután ezt elutasította, a kapcsolatuk megromlott. A főmérnökkel, viszont elég jól megértették egymást. Ő nagyon jó műszaki ember volt, azonos nyelvet beszéltek, így aztán nem hagyta kipiszkálni a helyéről. Az olajállomásról a műszaki tervezésre került üzemmérnöknek, végül a beruházásra osztályvezetőnek.

A munkahelyeken az önálló gondolatokat nem szerették, ezért a rendszerváltást szívesen fogadta, mert valahogy nagyon el tudta képzelni, ahogy egy interjúban megfogalmazta, hogy a "kommunizmus" megszűnik. Amikor megalakult a százhalombattai MDF csoport, nagyon hamar bekapcsolódott a programjaikba, majd be is lépett a pártba. Létrehozták a Nyílt Szó című újságot. Aztán egy frakció kilépett a pártból megalapítva a helyi KDNP-t, és az országos MDF-nek is voltak olyan tettei, amelyekkel nem értett egyet, így végül kilépett a pártból. Mivel mindig is templomba járó ember volt, az egyházközség munkája felé orientálódott.

A Nagypataki Gyula által a Szent István templom építésére létrehozott alapítvány kuratóriumának tagja lett. Tevékenyen részt vett a Makovecz Imre tervezte templom építésében, belső tereinek kialakításában. Ebben az időszakban öt éven keresztül szerkesztette az Egyházközségi Értesítőt.

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Százhalombattai Csoportja 2002. február 25-én huszonhat rendes és három pártoló taggal alakult meg. Az alakuló ülésen Magyar Jánost választották elnöknek. Nagy volt a városban a tenni akarás. Az egyházi értelmiség egy része vállalta a közösségért való áldozatos tevékenységet. Óriási lelkesedéssel indultak, előadásokat szerveztek, jó híre lett a KÉSZ-nek.

Az elnöki tisztet valamivel több, mint tíz éven keresztül látta el. Erről a tíz évről Szolgálat két kereszt között címmel könyvet jelentetett meg a KÉSZ Százhalombattai Csoport. János vezetésével évről évre számos színvonalas programot szerveztek. Ki kell emelni a magyar Kultúra Napjára meghívott neves előadókkal szervezett programokat, a Magyar Költészet Napján tartott előadásokat, majd a rendszeressé váló és nagy népszerűségnek örvendő versmondó versenyeket. Számos kirándulás, a cserkészekkel közösen szervezett Bari bálok erősítették a csoporton belüli és más civil szervezetekkel, az egyházközség tagjaival az összetartozást. János nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége rendszeresen jelen legyen a városi rendezvényeken, nyilvánítson véleményt közéleti kérdésekben és szoros kapcsolatot ápoljon a város civil szervezeteivel.

Bár 2013-ban lemondott elnöki tisztjéről, azóta is aktívan részt vesz a szervezet munkájában. Az egyházközség nagy tiszteletnek örvendő tagjaként is mértékadó a véleménye, követendő példával szolgál minden területen.