Ilan Mor ötödik alkalommal járt városunkban. Korábban itt hirdette meg a Ki tud többet Izraelről? középiskolai vetélkedőt, amelynek döntőjét is nálunk rendezték meg. Mostani látogatásának célja elsősorban a holokauszt megemlékezés volt. Elsőként rövid sétát tett a városközpontban Bóna Zoltán országgyűlési képviselő, Vezér Mihály polgármester és Sinka László alpolgármester társaságában. A Városházán tartott villámtájékoztatón elmondta: fontosnak tartja, hogy szerte az országban minél több helyen bekapcsolódjon a megemlékezésekbe, hiszen 1944-ben is a vidéki zsidóság elhurcolásával kezdődött a magyarországi holokauszt. Kiemelte: 25 évvel ezelőtt hazánk volt az első ország az egykori szovjet blokkból, amely Horn Gyula néhai miniszterelnöknek köszönhetően újból felvette a diplomáciai kapcsolatot Izraellel, és ezt sosem fogják a magyaroknak elfelejteni.

Vezér Mihály polgármester a Hírtükörnek elmondta: nagyon fontos, hogy ki és milyen hírünket viszi a nagyvilágba, de emellett már a kapcsolatfelvétel első szakaszában felvetette a nagykövetnek a gazdasági együttműködés lehetőségét. Ismertette a városban kínálkozó lehetőségeket, és arra kérte, segítsen gazdasági partnereket, befektetőket találni, akik beruháznának, munkahelyeket teremtenének a városban, amire a nagykövetség ígéretet is tett.

A városházáról az óvárosi Pitypangos Óvodába, majd a Régészeti Parkba indult a delegáció. Közben a temetőben tavaly avatott Holokauszt Emlékműnél már több megemlékező gyülekezett. A megemlékezés kezdetén Katona Tamás, a százhalombattai Hit Gyülekezet lelkésze üdvözölte a résztvevőket. Kiemelte: Százhalombatta a tolerancia és befogadás példája.

Ilan Mor beszédében úgy fogalmazott, ha tetszik, ha nem, a soá része történelmünknek, emlékeznünk kell szomszédjainkra, honfitársainkra, akiknek elhurcolása a mai napig érezhető veszteséget okozott a magyar társadalomnak. Százhalombatta csatlakozott azoknak a településeknek a sorához, akik megemlékeznek arról a 437 000 magyarról, akiket a nácik és kollaboránsaik vittek a halálba az országból. Ezért egész Izrael Állam nevében köszönetet mond a városnak és mindazoknak, akik részt vettek az emlékmű felállításában és a megemlékezés szervezésében.

Vezér Mihály arra emlékeztetett, hogy a rémtettek hátterében egyebek mellett emberi tényezők álltak, a populizmus mint mindig, az emberek rosszabbik énjére, az irigységre, a gonoszságra hatott. Maga a Gestapo meglepődött, milyen sok bejelentést tettek magyarok magyarokról. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a befolyásos személyek cinkos hallgatása is bűn volt. Mindebből tanulni a saját, egyéni felelősségünk is, hiszen a világon ma is dörögnek a fegyverek, és a kegyetlenség nem válogat asszony, férfi, gyerek, felnőtt között. Ne hallgassunk a rosszabbik felünkre és sose legyünk cinkosok!

A zsidóság örök fájdalma a gyilkosok örök szégyene – mondta Hidas Endre, a Dunamenti Zsidó Kulturális Egyesület elnöke. A világ nem ugyanaz Auschwitz után, de a legnagyobb sötétségben is pislákolt a reménység fénye. Azok az emberek táplálták, akik szembe szálltak a náci és nyilas pribékekkel, mert hitték, aki egy embert megment, a világot menti meg. A világ igazainak listája nem teljes és sosem lesz az. Százhalombattán is a "reménység mécsese" gyúlt ki, amikor az itt élők felvállalták az elhurcoltak emlékének ápolását, és ha a sok-sok mécses fénye egyszer összeér, "béke lesz otthon és itthon is."

A megemlékező beszédek után a résztvevők zsidó hagyomány szerint köveket helyeztek a menórát formázó emlékműre, amely Buzay József tervei alapján, a Hit Gyülekezet jóvoltából épült.

Százhalombattáról a holokauszt idején hat családot hurcoltak el. Az áldozatok közül egyedül egy fiatal lánynak sikerült visszatérni a háború végén. Ő volt Ibi néni, akihez az Óvárosiak a későbbiekben még sokáig jártak vásárolni.